Kritikus pont - Kémes hármas / This Means War /

K/Rémes hármas. Gondolom, nem én leszek az egyetlen, aki ezzel a szójátékkal fog élni a film megnézése és elemzése után-alatt. Önbecsülésem védelme érdekében annyit szeretnék leszögezni rögtön az elején, hogy Reese Witherspoon neve hallatán meg sem akartam nézni ezt a pudingot. Éppen elég volt nekem a Dr. Szöszi első része (a második részre nem is voltam kíváncsi)… amiben ugyanezt a szerepkört játszotta el.

Röviden a tartalomról: egy német-orosz alapon álló szervezet Hong Kongban galibát csinál, melynek orvoslására egy angol-amerikai és egy amerikai titkos ügynököt küldenek. Azt hiszem, ezek alapján legyinthetünk egyet a mozifilm komolyságát illetően. Ugyanis a másfél órából 4 perc akció és 3 perc humor veszi ki a részét, míg a többi az unalmas, vontatott, high-tech feeling enyészetét fogja képezni. A szereposztást azért eltalálták, ugyanis a karakterek megformálását mindenki el tudta sajátítani, ami hollywoodi mércével mérve is maximum 2-es szint (egy fokkal magasabb a hőbörgő majmoknál). Továbbra sem tudom elhinni, hogy a fent említett két titkos ügynök Tuck (Tom Hardy) és Frank (Chris Pine) egész nap chatelnek, majd miután mindketten ugyanabba a csinos szőke Laurenbe (Reese Witherspoon) szeretnek bele, egy egész CIA-FBI akciócsoportot állítanak egymásra, hogy egyikük se tudja meghágni (hahaha) a szabályokat.

Sajnos Reese 32 fogas, enyhén ráncos mosolya sem tud meggyőzni arról, hogy a kezdeti szőkés szerepe után, kicsit is komolyan vegyem. Hiába öregszik meg a vásznon, nekem ugyanaz a semmitmondó, buta, szőke, másod-mellékszereplős színésznő marad, mint amilyen remekbe szabott szerepekbe bújtatták eddig.

Inkább romantikus, majdnem vígjáték ez, mint akciófilm, de abból is a felejthetőbb fajta. Nem tudok megbarátkozni továbbra sem ezekkel a tucat filmekkel. Nem akarok én folyton negatív értékelésekbe bocsátkozni, de kihozzák belőlem a vérengző filmszadizmust. Ütöm, vágom ahol érem, pedig inkább lennék kenyérre kenhető, mintsem utálatos nyálcsorgató film-soviniszta. Kénytelen vagyok nevetni azokon a poénokon, amiket már huszonkétszer (más produkciókban) ellőttek. Nem tehetek mást, mert erre kényszerítenek. Persze vannak a filmben 23 illetve 25ször elsütött poénok is, de ezeken (esküszöm) már nem tudtam még csak elmosolyodni sem. Továbbra is várom az új ötleteket és meghatározó jellemvonásokat, amiket még kisgyerekként vígan újságoltunk egy-egy film láttán egymásnak az iskolában (Rablótámadás, kezeket fel… te mondd, a te hangod mélyebb.)

Nem maradt más hátra, mint az összegzés. Lényegtelen, semmitmondó akció és még úgyabb romantika. Könnyen emészthető és követhető logika (talán, hogy a szőkék is megértsék?) Láblógatás és popcorn dobálás közben egy-két felszisszenés, unatkozó facebookozók a nézőtéren, ameddig a szem ellát. Persze tudom, hogy a mobilt ki kell kapcsolni az előadások ideje alatt, de sokszor megfordult az agyamban, hogy talán a székben ülve, én is inkább telefonon keresztül rakom közzé eme értékelésemet.

Ajánljuk-e a filmet? -Nem-

(színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 98 perc, 2012 (16) )

Soron kívül - Underworld - Az ébredés / Underworld Awakening /

Egy újabb résszel bővült az immáron szappanoperának is nevezhető Underworld. Nem csak azért, mert lesz folytatás, hanem azért is, mert a kiteljesedni látszó történet egyre szövevényesebb. Azt már megszoktuk, hogy a folytatásos történetek vérfrissítéseként (hehehe) apró adagokban egy-egy sorsfordító elemet csempésznek a sorok közé, de a mostani meglepi adagot, már a harmadik részben elhintették.

Mostanra már nem csak emberek harcolnak vámpírokkal és vérfarkasokkal, hanem likánok harcolnak vámpírokkal és hybridekkel, akik ellen az emberek is szövetkeznek a vérszívókkal. Aztán biztosra vehető az is, hogy mindenki fog mindenki ellen harcolni, és ha a forgatókönyvírók elveszítik a fonalat, azért valami csak ki fog alakulni, hogy béke legyen a földön. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy „csak az íze kedvéért” egy teljesen új fajt létrehoznak, mondjuk egy ember-vámpír-likán-hybrid egyveleget, amik már az univerzumban fognak megküzdeni egymással, amolyan Dragon Ball feelinget sugallva. A vérfröcskölésen kívül (mert ugye ez szerves részét képzi a vámpíros filmeknek) csak a golyózáport tartom irreálisan feleslegesnek. Erről nekem a Robotzsaru jut eszemben, ahol lépten, nyomon (talán még a Rambo filmeket is meghazudtolva) repkednek a lőszerek. Lövünk mindenre, ami mozog, vagy lélegzik, vagy csak gondoljuk, hogy ott van. Nem számít, hiszen akkora lőszerkészletet halmoztak fel a vámpírok, hogy egy teljes világháborút képesek lennének megállás nélkül végigpuffogtatni. Persze fogynak a tárak és ez jól látható (piros pont), ahogyan az is, hogy Selene (Kate Beckinsale) guggolásból elképesztően sokszor tud szexisen felállni. Az már csak hab a tortán, hogy bőrszerkója mindig tisztán „csillog” az éjszakában is, hiába szántja fel a film elejétől a végig a díszletet és fröcskölik tele percről percre vérrel. Akcióban és fordulatokban nincs hiány (ez kifejezetten tetszett). Nincs kegyelem és finomkodás. Reped a csont, és aki hebegni mer egyenes beszéd helyett, annak a feje, akaratlanul is felkenődik nonfiguratív mintaként valamelyik kocsi szélvédőjére. Sokkal többet nem tudunk meg ezúttal sem, mint amennyit feltétlenül tudnunk kell (úgyis elfelejtenénk), hiszen, ha a film elején nem foglalnák össze az eddig történteket, talán mi magunk is elvesznénk a részletek között. Nyilván nem egy negyedik résszel kell kezdenünk az Underworld-ot, de aki nem szeretne több időt rászánni az ember-vámpír-vérfarkas-hybrid szerelmi négyszögre, annak némi segítséget adhat a film elején lévő összefoglaló rész. Visszatérve a mondanivalómra, aki meg akarja érteni a film lényegét, az kezdje szépen az elején. Nem szeretnék több konkrétumra kitérni a filmből, vegyük inkább kedvelhetőség szempontjából figyelembe a filmet. Kedvelhetjük azért, mert a kidolgozott akciójelenetek egymásra épülnek. A sötétben játszódó képkockákban nem veszünk el. Mindig látjuk, hogy mi történik, és nem mi magunk próbáljuk elhitetni a mellettünk ülővel, hogy az valójában mi is akart lenni. Gondolom ez a 3D megvalósítás miatt is hatványozottan érthető, de igazát tekintve teljesen harmadlagos „háromdéről” beszélünk. Ha a DVD-t megvásárolva odahaza nézzük a filmet (3D szemüveg nélkül) és megkérjük akár a kishúgunkat, hogy a harcjeleneteknél (oldalról, a képbe nem beleállva, szemünk irányába) egy flakon ketchupot spricceljen, ugyanazt az érzést érhetjük el. Ha esetleg, még jóban is vagyunk vele… olykor, teljesen váratlanul megijeszthet, már-már 5 vagy akár 6D-t is elkönyvelhetünk.

Nem maradt keserű a szánk íze a film befejezése után sem. Ettől úgy sem lesz jobb, csak bonyolultabb. Akinek nem tetszenek a vérszívós filmek, azok nézzenek Twilight-ot. Akiknek pedig tetszik, azoknak a következő, sőt azutáni rész is imponálni fog. Nem kaptam vérszemet, de vérveszteség lenne, ha kihagynám a soron következő Selene és a farkast.

 Ajánljuk-e a filmet? -Igen-

Szubjektív értékelés: -8/10-

(színes, magyarul beszélő, amerikai akció-horror, 89 perc, 2012 (18) )