Puszta emberi
kíváncsiság hajtott, amikor meghallottam, hogy hamarosan látható a mozikban a
Feláldozhatók második része. Ha az első részből következtettem volna, a
folytatás sajnos mindig gyengébb alapon, most nem biztos, hogy erről a filmről
írnék. Ami meglepő, így a film után az-az, hogy ezen utódra nem igazak azon előítéletek,
amiket sokszor megtapasztalhattunk. Haladjunk szépen sorjában, nem szeretném
már itt az elején ellőni azt, hogy mennyire jó a film… upsz.
Nem akarok álszentnek tűnni, de nekem az egész film alatt (elejétől-végéig) teljesen a „régi Rambo” érzést adta vissza, mind zeneileg, mind látványilag. Persze
korábban még nem ilyen filmes technikákkal dolgoztak és én nem is erre értettem
a puszta egyezést, hanem arra a kilátástalan világra, amiben a film is
játszódik. Most persze jogosan kaphatnám a kontrákat, hogy „még jó hogy, amikor
maga Rambo) Sylvester Stallone alakítja a főszerepek egyikét, akkor mégis mit
várnál… Ezt is el lehetett volna rontani, de nem tették (ezer hála és
köszönet). Nem mondok tartalmat, inkább felkeltem az érdeklődést a filmre, mert
sokan úgy hiszik, hogy – ezek a 60 éves emberek – már semmi újat nem tudnak
mutatni. Igazatok van, teljes mértékben. Abban viszont nincs, hogy ezek a „múzeumi”
darabok képesek arra (némi segítséggel –korunk sztárjaival), hogy egy másfél órás csihi-puhit végigtoljanak, melyben a pihenés szikrája (ami tényleg
elhanyagolható) alig látszik. Igenis képesek voltak arra, hogy ha legalább
egyszer is, de mindenképpen megnézzük őket, mert amit alkottak az megmarad sok
évre a memóriákban. A véres és akció dús jelenetekkel párhuzamosan végig mennek
azok a poénok, amik az egyes színészek pályafutására teljes mértékben
jellemzőek voltak. Külön tisztelet, hogy a régi ismérveket felvállalva
megajándékozták azon felnövő fiatalságot, akik először még csak narrátorosan
láthatták a poénok alanyait. El sem tudom képzelni, mekkora fáradságos munka
lehetett összehozni ezt a filmet és a rengeteg, remekbe szabott történetet (melyet
minden főszereplő –magával hozott-) egy élvezetés, mindent elsöprő másfél órába
úgy összehozni, hogy az ne legyen „too much”. Nagyon sok mindent lehetne még
felhozni, hogy miért érdemes megnézni ezt az alkotást, de egyvalamit biztosan:
az igazi mozirajongóknak mindenért kárpótlás ad – Sylvester Stallone-t, Arnold
Schwarzenegger-t, Bruce Willis-t, Jean-Claude Van Damme-t és Chuck Norris-t nem
hogy csak egy filmben, de egy képkockán is látni. Respekt!
Menjetek, csak
menjetek és nézzétek meg bátran a mozikban. Hihetetlenül jól szórakoztam,
persze a megható jeleneteket kivéve az egész film alatt. Tetszettek a „régi
klasszikusok” is és adott még valamennyi hitet ez a film, hogy nem szabad
reménytelenné válni a sok képregényhős láttán. Igenis még léteznek azok az
emberek, akik bárki ellen felvennék a harcot és megmerném kockáztatni, hogy
minden egyes küzdelmet és akadályt sikerrel vennének, bár… egy fekete kétfülű,
piros nadrágban szaladgáló Jedi, talán rajtuk is kifogna…
Ajánljuk-e a
filmet? -Igen-
Szubjektív
értékelés: -9/10-
(színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 102 perc, 2012 (16) )
