Boncasztalon a -Kung Fu Panda 2 - / Kung Fu Panda 2 /

Lássuk a medvét! Eme frappáns kezdéssel neki is látok a túlsúlyos pandamaci elemzésének. Immár másodjára csodálhatjuk meg a küzdeni tudásnak ama szegletét, melyben nem baj ha esetlenek és hájasak vagyunk, mert barátaink megoldanak mindent. Így, kicsit tanácstalanul próbálok meg állást foglalni főhősünk, Po kapcsán. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy magamtól, esetleg hirtelen felindulásból, soha nem néztem volna meg ezt a részét sem de, hogy már túl vagyok rajta kicsit fellélegezhetek.
Továbbra sem vagyok képes megérteni azt a gondolkodásmódot, ami arról szól, hogy küldjünk el valakit egy olyan probléma megoldására, amit esetleg maga a mester, Shifu is képes lenne megoldani röpke 4-5 perc alatt. Igaz, akkor nem lenne egy egész estét betöltő történet a Kung Fu Panda 2-ből. A belső békét kell megtalálnia Po-nak, hogy utána bármilyen ellenfelet le tudjon győzni. Ez még a legnagyobb és legelhivatottabb harcosoknak is legalább 50 évébe kerül, de nem akarunk a ló túloldalára esni, így debella macinknak nincs ennyi ideje. Ezek tudatában kérdem én: Nem túl nagy kockázat olyas valakit harcba küldeni, akinek nagyobb az étvágya, mint küzdeni tudása? Ezek szerint nem. Azt mondjuk nem vettem figyelembe, hogy Po segítőtársai is hamarabb megoldották volna a problémát, ha nem kell folyton a pandamacit kihúzni a csávából, amibe önmagától keveredik. Így nem is meglepő, hogy Tigris kicsi pihenőre küldi főhősünket és megpróbálja saját kezébe venni a történet megoldását. Ez így is van egészen addig, amíg 2 perc elteltével ismét szembesülnie kell azzal, hogy Po megint nekikezdett önmegsemmisítő tervének. Ha már a fejünket fogjuk a végeláthatatlan kung fu fogásoktól és ide-oda röpködésektől jól esne, ha végre mást is csinálnának mesehőseink egymás és ellenfeleik csépelésénél. Erre azonban semmi esélyünk, mi nézőknek, mert ez az egész mese csak a non stop szaladgálásról és harcjelenetekről szól. Nem is csoda, hogy 12-es karikát kapott. Ennek tudatában sajnos a kis gézengúzok kénytelenek lesznek kihagyni a második részt. Akkor kinek készítették a filmet? A kicsik nem nézhetik, a nagyok nem fogják, az idősek pedig inkább kint kukoricáznak az előtérben, amíg a rejtélyes X közönség bent végigszenvedi a közel másfél órát. Egy említésre méltó momentuma azért van a második fejezetnek, nevezetesen, hogy néhány vicces, humoros, poénos elem néhol akad. Az érzékeny pontom ezt az alkotást is eléri, sajnos folytatni fogják... Valahogy a film elejétől éreztem, mert nem sok hangsúlyt fektettek egy esetleges lezárásra és ahogy telt a végeláthatatlan játékidő egyre szembetűnőbb lett számomra. Ha így folytatódik, a következő rész 16-os, utána 18-as karikát fognak majd feltüntetni. Mi lesz vajon utána? Sztori nem, humor pláne, hogy nem...esetleg még több erőszak és erotika? Tigris a rúdon, miközben valahol a képen egy sáskát nyúznak meg? De nekem nem tisztem, hogy irányt mutassak, inkább csak el kellene gondolkozni azon, hogy hova tovább.
A moziteremből kisétálva próbálom elemezni a rejtélyes X közönséget, de annyira vegyes, hogy nem is igazán tudnék pontos megfogalmazást adni róla. Lényeges dolog azonban, hogy több női nemet látok, mint igent. Ezek szerint nem csak én éreztem magam átverve, hanem olyanok is, akik némi bizalmat fektettek a második részbe. Persze olyanok is voltak, akik azt sem tudták mit néznek, csak némi kikapcsolódásra vágytak. Mivel nem esti vetítésen voltam, így akadt némi látványosság a plázában a mese után. Figyelmemet felkeltette egy bájos női koszorú, átgondolva esélyeimet, kung fu pandás ajándéktárgyak hiányában, feléjük veszem hazavezető utam első szakaszát és megpróbálok valami értelmeset nézegetni addig is.

Szubjektív értékelés: -3/10-
(színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 90 perc, 2011 (12) )

Nézői szemmel - A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken - / Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides /

Szerencsémre nem elemzem a filmet, mert azt hiszem nem vagyok hozzászokva a többoldalas unalmas kritikához. Persze lehetne viccesen is, mint Jack Sparrow, de nem a mostani részben. Sőt talán mind a négy részt együttvéve még lenne rá esély, ahogy arra is lett volna, ha egy kicsivel érdekesebb, pörgősebb és némileg humorosabb lett volna a ráadás. A trilógia levezetésének mezsgyéjén haladva rengeteg kérdés marad meg bennünk az Ismeretlen Vizeken című rész után.
Ugyebár engem mindig felizgat, ha esélyt látok a folytatásra és ezt olykor kőkeményen meg is mondom. Már annyira várom a soron következő ötödiket, egy ismét, remekbe szabott, semmitmondó címmel. Akár találgathatunk is: A Karib-tenger kalózai: Fel a vitorlát, vagy Féllábbal a paradicsomban, esetleg még megkockáztathatjuk azt is, hogy A Fekete Gyöngy bosszúja vagy visszatérése. Itt már számolnunk kell azzal, hogy a kellő misztikum manifesztálódik, esetleg mutálódik a sületlenség, és Feketeszakáll szelleme visszatér egy hajó formájában. Egy bizonyos, addig bohóckodhatunk a tengeren, amíg Johnny Depp ki nem öregszik a szerepéből. Erre momentán nagyon kevés esély van, de azért bízzunk a korai öregedésben és hogy főhősünk nem hidratál minden este. Nézőként teljesen elkavarodtam a filmben, volt ahol értettem a sztorit, volt ahol nem, de olyan is volt, ahol magamtól találtam ki ezt, azt. Talán 5-10 percet át is aludtam olykor a „semmit-nemlátok-de-nem-is- érdekel” képsorok között. Mintha direkt csinálták volna, ha jön egy kis akció, akkor sötét legyen. Jobb a képzeletre bízni, talán élvezetesebb is olykor, mint maga a film. A kalózos filmeket kedvelőknek nem is árulnék el több élvezetes momentumot a filmből (mintha lenne több), mindenki maga döntse el -mivel nem első részről van szó-, hogy kíváncsi egy újabb 10 perces hajókázásra a Karib-tengeren.
Az estémet vigasztalta volna, ha a jégkásakeverőből legalább egy szirén felbukkan, amíg várok a soromra. Próbáltam szuggerálni a jeges-tengert, de nem akart megjelenni egy bájos, angyalarcú sellő sem. Nekem se jöhet össze mindig minden, vannak napok, hetek amikor nélkülözni kell. Visszatérve a mozihoz, látom a rengeteg soron következő filmet és már most keserűséggel tölt el az a tudat, hogy ez a május tartogat még egy-két kifogásolható filmet számunkra. Ezért igyekszem mielőbb kipihenni magamat és újult erővel belevágni a mozivilág sűrűjébe.

Tudom, hogy nem szokásom visszatérni ilyen hamar egy írásom után, de hazaérve nem hagy a gondolat és utána néztem pár dolognak. Persze nem a Karib-tenger kalózai érdekelt engem elsősorban...mi, hogy azt hittétek, ezek után még...? Háp háp háp háp. Na, de a viccet félretéve azt olvastam, hogy... A Szirének csodás hangú, de gyilkos természetű tengeri nimfák, akik a Sirenum scopuli elnevezésű kis szigetcsoporton laknak, Campania partjainak (Dél-Olaszország, Sorrentói-öböl) közelében...

-HORGÁSZNI MENTEM!-

Ajánljuk-e a filmet? -CSAK Jack Sparrow fanatikusoknak-
(színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 137 perc, 2011 (12) )

Kritikus pont - A pap - Háború a vámpírok ellen - / Priest/

Egy újabb réteget sikerül lehúzni, az amúgy is érzékeny vámpírpofáról. Vagy azzal is kezdhetném: Ehhez már tényleg pofa kell. Pofátlanság lenne, ha nem készülne újabb és újabb emberek a vámpírok ellen film, mert van bőr a pofánkon. Amíg eszembe jutnak újabb pofátlanságok megpróbálok valami értelmeset keresni arról, miért menjen pofavizitre a kedves néző, hogy megnézze ezt a filmet. Negyven perccel később újra itt vagyok. Sajnos nem találtam semmit, ami nem is meglepő, hiszen ahány ház, annyi szokás. Nekünk pedig hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy koránt sem ért véget a történet. A biztosítékot az verte ki nálam a film után, hogy esélyt sem adtak elfelejteni ezt a borzalmat, mert ha tetszik, ha nem, bizony lesz folytatása. Mire fel? Én azt sem kértem tőlük, hogy ezt a filmet elkészítsék, nemhogy egy folytatást. Felháborító!
Kezdem azt hinni, hogy itt az van, amit Hollywood akar. Valami olyasmiről van szó, mint a vasárnapi ebédnél: Fiam, itt az étel...így sem tudtam, hogy mit főzzek. Szóval vagy megeszed, vagy éhen maradsz. Lényegében, ha sokat unatkozunk és elegünk van már a képtelen száguldozásból és kicsit túlzottan sok animáció került már a mozikba, készítsünk egy vámpíros filmet pár kemény legénnyel, akik az életük árán is képesek megvédeni az emberiséget, mert ugye erre esküdtek fel. Az egyházi uralom ismét a felszínre tör és Isten nevében ezt meg azt mondogatnak. A vámpírokat egyedül a különleges elit alakulat: a papok képesek csak megállítani. Vagy még ők sem? Dehogynem, pusztán egy apróka gond van, hogy hiába a kemény kiképzések és fogadalmak, valahogy itt is csak egy pap állíthatja meg a több ezer vámpírt, így egy szereplőre koncentrálódik az egész film. Mindegy lett volna, ha amolyan Rambós film kerekedik ebből az egészből, mert az sem tűnt volna fel senkinek. Az elcsépelt, rég lerágott csontokat nem sikerült feldoppingolni és ha nem lennének 10 percenként újabb fordulatok és történetformálások a sztoriban, mint valami rossz thrillerben, akkor maga a film 20 perc után be is fejeződne. Valljuk be, azt sem bántuk volna. De így a történet felétől legalább nem értünk semmit, így az esélytelenek nyugalmával még átszenvedünk 40 percet és mehetünk zuhanyozni. Nagyon nagy melléfogás ez. A filmbeli érzelmek átértékelődnek így ki is maradnak. Csak a nagymenős beszólások és ide-oda röpködések szürkítik be egy kicsit az egyhangú képzeletvilágot. Darálnánk a vámpírokat, ha lennének...talán voltak is 2szer 3 percig, mivel nem nyújtottak valami szép látványt így a készítők nem is erőltették őket nagyon. Vámpíros film és csak beszélünk a vámpírokról, mekkora ötlet, legalább spórolunk a költségvetésen.
A spórolást sajnos elvitte a 3D látványvilág, ami még egy tál mosatlan cseresznyétől is unalmasabb volt. Supermantől még elfogadtam, hogy tud repülni, de hogy valaki a levegőbe dobott szikladarabokon lépkedjen repülés közben...az már abszurdum. Nem hiszem, hogy az egyház képes lenne bárkit is megtanítani verekedni, -mivel Isten elítéli az erőszakot,- repülni meg aztán végképp nem. Mondjuk, sajnos még nem sikerült elolvasnom a Bibliát, illetve az összes Isten és egyház írásos emléket. Valahol biztosan kitérnek arra, hogyha vámpírok ellen verekszünk azt az Isten megbocsátja sőt, plusz erőket ad a szemfogúak elleni háborúhoz. Egy Bud Spencer és Terence Hill filmcímmel zárnám a soraimat. Ez a film vadul leszerepelt nálam és lehet Isten megbocsát, én nem!

Ajánljuk-e a filmet? -Nem-
(színes, magyarul beszélő, amerikai akció-horror, 87 perc, 2011 (16) )

Boncasztalon a - Másnaposok 2 - / The Hangover Part II /

Már nagyon vártam a folytatást, mert az első rész is egy remek ájulás volt. Bár a cím régen nem tükrözi magát a filmet, hacsak az egyéb izomlazítók és kábító szerek is okozhatnak másnaposságot...? De nem akadunk fent ilyen kis dolgokon, mert valljuk be: a második rész is tovább zsibbasztja józan ítélőképességeinket. Némi változás, hogy nem csak Amerikában lehet úgy kiütni magunkat, hogy a másnap semmire se emlékezzünk a múlt estéről. Ezúttal irány Thaiföld minden szépségével és csodájával.
Sokat nem kellett töprengnem a film előtt, csak abban bizakodtam, hogy nagyjából ugyanaz lesz a séma, mint az első részben. Ez be is jött. Utána már csak azon izgultam, hogy legyenek benne újítások meg egy kis ez meg az. Az fel sem merülhet bennünk, hogy egy gyors folytatásról van szó, amit a kezdeti sikerek kapcsán azonnal a piacra dobtak. Szépen levezetett és kiforrott agymenés elejétől a végéig. De miről is van szó...Ugyebár a farkasfalka újra összeáll Stu Price (Ed Helms) közelgő esküvője alkalmából. A fogorvos, akit leendő apósa semmibe néz és ennek hangot is ad az esküvő előtti nagyszabású fogadáson. Pedig Stu még rendes legénybúcsút sem akar tartani, hiszen nagyon komolyan veszi ezt az egész ceremóniát és még csak jelét sem szeretné mutatni komolytalan énjének. Az élet kegyetlen, nincs mit tenni. Nem marad más hátra, mint egy kis vízparti tábortűzke és pár üveg, bontatlan, eredeti, amerikai sör, na meg 2 zacskó pillecukor. Aztán jön a másnap és a másnaposság...egy idegen helyen ébrednek és újra szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy az elmúlt éjjel ismét feledésbe merült. Jönnek a jól bevált mellékszereplők Mr. Chow (Ken Jeong), és a kis maki, aki a legprofibb összekötő a dílerek és vásárlók között. Phil (Bradley Cooper), Alan (Zach Galifianakis) és Stu kénytelen ismételten kikászálódni a nyakig érő trutyiból. Bár a mostani feladat azért is lesz picikével nehezebb, mert kiderül elhagyták Stu feleségének kisöccsét. A folytatás pedig ismeretes. Jönnek lassacskán az emlékképek és az egyre másra feltűnő arcok, akik valami folytán a farkasfalkával mulattak a feledésbe merült estén. A poénok csattanósak és olykor elég bizarrak, de egy felnőtt világban a viccek is felnőttesebbek. Nem szabad, hogy a film irányképet mutasson a fiatalság számára, de egy dolog biztos, egyszer mindenkinek át kell esnie a tűzkeresztségen. A film közepén kiderül, hogy ismét Alan volt a ludas, aki féltékenységből ki akarta iktatni a kis öcsköst, nehogy a falkához csatlakozzon. A pillecukorba kevert szer hatása azonban mindenkire kiterjed és a folyamat megállíthatatlanná válik. A megoldást nehezíti, hogy egészen Bangkokig keverednek főhőseink, onnan pedig kikeveredni, ráadásul megtalálni valakit, egyszerűen lehetetlen.
Egy perc unalom sincs a filmben, de izgalmak híján is maradunk...egy esetleges autós üldözéses akció fokozza az adrenalint, de láttunk már ettől szebbet is, jobbat is. Szerencsére Vin Diesel kimaradt, nem úgy Mike Tyson, akin sírva fakadtam a film végén. De ha egyszer Tyson-os tetkó figyel az arcunkon valahogy az ötletgazdát is be kell vonni a produkcióba. Röviden és tömören összegezve a látottakat nem vagyok csalódott, sőt valahol örülök is, hogy így sikerült a folytatás. Ha nem láttam volna az első részt, akkor sem maradtam volna le semmiről. Erre a filmre lehet azt mondani, hogy addig kell a vasat ütni, amíg meleg. Nem tudom, hogy egy esetleges harmadik rész tervbe van-e már véve, de egy bizonyos innen már csak lefelé vezet az út...egy másik mondással fejezném be soraimat: A csúcson kell abbahagyni!

Szubjektív értékelés: -9/10-
(színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2011 (16) )