Nézői szemmel - Anyát a Marsra - (Mars Needs Moms)

A kedvem valahogy mindig elmegy attól, hogy meséket nézzek moziban, mert mindig motoszkál valami a fejemben, ami azt próbálja rám erőltetni, hogy ez csak felesleges pénzkidobás. Mit is mondhatnék az Anyát a Marsra c. animáció kapcsán? Még mindig jobb, mintha a Walt Disney egy Aladdin 12. résszel, vagy esetleg Grimm-storyval tért volna vissza. Ha jobban belegondolok, talán egy Genie (Dzsini) azért hiányzott a produkcióból. Bár, ha a lassan felnövő Gribble-re gondolok… talán van némi hasonlatosság kettejük között. Na de, a lényeg, hogy miért nézze meg valaki ezt a filmet?mesét?felnőttmesét?animációt?:

Én szerény személyem, csupán azért néztem meg, mert éppen uborkaszezon volt, vagy csak elegem volt már a sokadszor ismételt sorozatokból és gondoltam, ha ló nincs, a szamár is jó alapon. Ez ugyebár… nem hiszem, hogy bárkit is meggyőzne. Kezdjük inkább marketinges megközelítéssel. Van egy szerethető kisfiú Milo, aki annak ellenére, hogy eleven és szókimondó, azért mindenki imád és úgy megcirógatná a pofikáját a vásznon keresztül, hogy az biztosan gyűrött maradna. Jön még egy szigorú, ám teljes szívvel szerető anyuka és persze vannak a marslakók, akik talán…de persze a mese kedvéért nem olyan csúnyák, inkább érdekesen néznek ki, némi kopírozással…(találkoztam már hasonló lényekkel máshol). Megvannak a kellékek, már csak egy nem mindennapi, zaccos történetbe kellene őket belerakni. Végül is a Marson 25 évente születő csöppségeknek anya kell (teljes képzavar). Mert ugyanis, a gyerekek a Marson, a földből nőnek ki…OMG ?!? Nincs mit tenni, vagyis lehetne, de a gonosz FőfelügyelőNŐ kicsit átrendezi az életet, így robotok nevelik a kicsiket. Márpedig a robotoknak -anyai nevelésre- van szükségük, hogy kellőképpen, eredményes tudjanak működni. Ehhez viszont rendes, nevelni tudó anyukákra van szükségük a Földről, hogy az ő elméjüket kiszippantva, saját robotjaikat feltöltve ezt el tudják érni. Ez még mindig a Walt Disney, nem kell megijedni, csak picit durvulnak be… a kivitelezés, amúgy kicsit színpadiasabb, nem annyira borzasztó. Milo anyukája éppen kapóra jön, amolyan kiválasztott szerepet tölt be. Lényegében ezzel az anyuka le is tudta szerepe 90%-át a filmben (mivel szinte végigszunyókálja), hiszen este viszik el a marslakók és persze mire magához tér, már csak egyetlen dolga maradt, megmenteni fia, Milo életét. A mese végig pörög, nem sok üresjárat található benne. A csendesebb időszaknak is megvannak az okai, hiszen lényegében így teljesedik ki mindaz, amivel szembetalálkozunk a történet alatt. A Marson, Milo találkozik, majd összebarátkozik Gribble-el, akiről a későbbiekben kiderül, hogy ugyanabban a cipőben jár, mint kis főhősünk, annyi különbséggel, hogy Gribble nem tudta megmenteni az anyukáját. A két, időközben „menekülő emberhez” csatlakozik még egy lázadó marslakó-lány Ki, aKi mindenben segít, miután az ő szemeiről is felszáll a megtévesztő ködfátyol, ami eddig előtte lebegett. Az animáció végkifejlete először sírós, majd happy end-es időszaka után minden megváltozik a Marson és így rendeződik az élet. Gribble marad Ki-vel (aKivel a történet alatt összejön), Milo pedig visszakapja az anyukáját.

Lehet fújozni, meg dobálózni a mesével, de el is lehet fogadni, hogy talán, esetleg részben egy sikeres próbálkozás kezdete ez a Walt Disney részéről. Én továbbra is maradok sajátos szigoromnál és remélem a jövőben még ötletesebb gondolatokkal és megvalósításokkal állnak majd elő. Szokásomhoz híven, most nem írom le, hogy mit csináltam a mozi után. Legyen annyi elég, hogy gőzerővel készülök a következő kiszemeltemre, amire már nagyon régóta fenem a fogam, mert valami olyasmit fog kapni, amit nem tesz a kirakatba, ez egészen biztos. Nagycsaládosok figyelem! Anyát a Marsra!

Ajánljuk-e a filmet? –Igen-

(színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 88 perc, 2011 (12) )

Boncasztalon a -Kung Fu Panda 2 - / Kung Fu Panda 2 /

Lássuk a medvét! Eme frappáns kezdéssel neki is látok a túlsúlyos pandamaci elemzésének. Immár másodjára csodálhatjuk meg a küzdeni tudásnak ama szegletét, melyben nem baj ha esetlenek és hájasak vagyunk, mert barátaink megoldanak mindent. Így, kicsit tanácstalanul próbálok meg állást foglalni főhősünk, Po kapcsán. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy magamtól, esetleg hirtelen felindulásból, soha nem néztem volna meg ezt a részét sem de, hogy már túl vagyok rajta kicsit fellélegezhetek.
Továbbra sem vagyok képes megérteni azt a gondolkodásmódot, ami arról szól, hogy küldjünk el valakit egy olyan probléma megoldására, amit esetleg maga a mester, Shifu is képes lenne megoldani röpke 4-5 perc alatt. Igaz, akkor nem lenne egy egész estét betöltő történet a Kung Fu Panda 2-ből. A belső békét kell megtalálnia Po-nak, hogy utána bármilyen ellenfelet le tudjon győzni. Ez még a legnagyobb és legelhivatottabb harcosoknak is legalább 50 évébe kerül, de nem akarunk a ló túloldalára esni, így debella macinknak nincs ennyi ideje. Ezek tudatában kérdem én: Nem túl nagy kockázat olyas valakit harcba küldeni, akinek nagyobb az étvágya, mint küzdeni tudása? Ezek szerint nem. Azt mondjuk nem vettem figyelembe, hogy Po segítőtársai is hamarabb megoldották volna a problémát, ha nem kell folyton a pandamacit kihúzni a csávából, amibe önmagától keveredik. Így nem is meglepő, hogy Tigris kicsi pihenőre küldi főhősünket és megpróbálja saját kezébe venni a történet megoldását. Ez így is van egészen addig, amíg 2 perc elteltével ismét szembesülnie kell azzal, hogy Po megint nekikezdett önmegsemmisítő tervének. Ha már a fejünket fogjuk a végeláthatatlan kung fu fogásoktól és ide-oda röpködésektől jól esne, ha végre mást is csinálnának mesehőseink egymás és ellenfeleik csépelésénél. Erre azonban semmi esélyünk, mi nézőknek, mert ez az egész mese csak a non stop szaladgálásról és harcjelenetekről szól. Nem is csoda, hogy 12-es karikát kapott. Ennek tudatában sajnos a kis gézengúzok kénytelenek lesznek kihagyni a második részt. Akkor kinek készítették a filmet? A kicsik nem nézhetik, a nagyok nem fogják, az idősek pedig inkább kint kukoricáznak az előtérben, amíg a rejtélyes X közönség bent végigszenvedi a közel másfél órát. Egy említésre méltó momentuma azért van a második fejezetnek, nevezetesen, hogy néhány vicces, humoros, poénos elem néhol akad. Az érzékeny pontom ezt az alkotást is eléri, sajnos folytatni fogják... Valahogy a film elejétől éreztem, mert nem sok hangsúlyt fektettek egy esetleges lezárásra és ahogy telt a végeláthatatlan játékidő egyre szembetűnőbb lett számomra. Ha így folytatódik, a következő rész 16-os, utána 18-as karikát fognak majd feltüntetni. Mi lesz vajon utána? Sztori nem, humor pláne, hogy nem...esetleg még több erőszak és erotika? Tigris a rúdon, miközben valahol a képen egy sáskát nyúznak meg? De nekem nem tisztem, hogy irányt mutassak, inkább csak el kellene gondolkozni azon, hogy hova tovább.
A moziteremből kisétálva próbálom elemezni a rejtélyes X közönséget, de annyira vegyes, hogy nem is igazán tudnék pontos megfogalmazást adni róla. Lényeges dolog azonban, hogy több női nemet látok, mint igent. Ezek szerint nem csak én éreztem magam átverve, hanem olyanok is, akik némi bizalmat fektettek a második részbe. Persze olyanok is voltak, akik azt sem tudták mit néznek, csak némi kikapcsolódásra vágytak. Mivel nem esti vetítésen voltam, így akadt némi látványosság a plázában a mese után. Figyelmemet felkeltette egy bájos női koszorú, átgondolva esélyeimet, kung fu pandás ajándéktárgyak hiányában, feléjük veszem hazavezető utam első szakaszát és megpróbálok valami értelmeset nézegetni addig is.

Szubjektív értékelés: -3/10-
(színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 90 perc, 2011 (12) )

Nézői szemmel - A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken - / Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides /

Szerencsémre nem elemzem a filmet, mert azt hiszem nem vagyok hozzászokva a többoldalas unalmas kritikához. Persze lehetne viccesen is, mint Jack Sparrow, de nem a mostani részben. Sőt talán mind a négy részt együttvéve még lenne rá esély, ahogy arra is lett volna, ha egy kicsivel érdekesebb, pörgősebb és némileg humorosabb lett volna a ráadás. A trilógia levezetésének mezsgyéjén haladva rengeteg kérdés marad meg bennünk az Ismeretlen Vizeken című rész után.
Ugyebár engem mindig felizgat, ha esélyt látok a folytatásra és ezt olykor kőkeményen meg is mondom. Már annyira várom a soron következő ötödiket, egy ismét, remekbe szabott, semmitmondó címmel. Akár találgathatunk is: A Karib-tenger kalózai: Fel a vitorlát, vagy Féllábbal a paradicsomban, esetleg még megkockáztathatjuk azt is, hogy A Fekete Gyöngy bosszúja vagy visszatérése. Itt már számolnunk kell azzal, hogy a kellő misztikum manifesztálódik, esetleg mutálódik a sületlenség, és Feketeszakáll szelleme visszatér egy hajó formájában. Egy bizonyos, addig bohóckodhatunk a tengeren, amíg Johnny Depp ki nem öregszik a szerepéből. Erre momentán nagyon kevés esély van, de azért bízzunk a korai öregedésben és hogy főhősünk nem hidratál minden este. Nézőként teljesen elkavarodtam a filmben, volt ahol értettem a sztorit, volt ahol nem, de olyan is volt, ahol magamtól találtam ki ezt, azt. Talán 5-10 percet át is aludtam olykor a „semmit-nemlátok-de-nem-is- érdekel” képsorok között. Mintha direkt csinálták volna, ha jön egy kis akció, akkor sötét legyen. Jobb a képzeletre bízni, talán élvezetesebb is olykor, mint maga a film. A kalózos filmeket kedvelőknek nem is árulnék el több élvezetes momentumot a filmből (mintha lenne több), mindenki maga döntse el -mivel nem első részről van szó-, hogy kíváncsi egy újabb 10 perces hajókázásra a Karib-tengeren.
Az estémet vigasztalta volna, ha a jégkásakeverőből legalább egy szirén felbukkan, amíg várok a soromra. Próbáltam szuggerálni a jeges-tengert, de nem akart megjelenni egy bájos, angyalarcú sellő sem. Nekem se jöhet össze mindig minden, vannak napok, hetek amikor nélkülözni kell. Visszatérve a mozihoz, látom a rengeteg soron következő filmet és már most keserűséggel tölt el az a tudat, hogy ez a május tartogat még egy-két kifogásolható filmet számunkra. Ezért igyekszem mielőbb kipihenni magamat és újult erővel belevágni a mozivilág sűrűjébe.

Tudom, hogy nem szokásom visszatérni ilyen hamar egy írásom után, de hazaérve nem hagy a gondolat és utána néztem pár dolognak. Persze nem a Karib-tenger kalózai érdekelt engem elsősorban...mi, hogy azt hittétek, ezek után még...? Háp háp háp háp. Na, de a viccet félretéve azt olvastam, hogy... A Szirének csodás hangú, de gyilkos természetű tengeri nimfák, akik a Sirenum scopuli elnevezésű kis szigetcsoporton laknak, Campania partjainak (Dél-Olaszország, Sorrentói-öböl) közelében...

-HORGÁSZNI MENTEM!-

Ajánljuk-e a filmet? -CSAK Jack Sparrow fanatikusoknak-
(színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 137 perc, 2011 (12) )

Kritikus pont - A pap - Háború a vámpírok ellen - / Priest/

Egy újabb réteget sikerül lehúzni, az amúgy is érzékeny vámpírpofáról. Vagy azzal is kezdhetném: Ehhez már tényleg pofa kell. Pofátlanság lenne, ha nem készülne újabb és újabb emberek a vámpírok ellen film, mert van bőr a pofánkon. Amíg eszembe jutnak újabb pofátlanságok megpróbálok valami értelmeset keresni arról, miért menjen pofavizitre a kedves néző, hogy megnézze ezt a filmet. Negyven perccel később újra itt vagyok. Sajnos nem találtam semmit, ami nem is meglepő, hiszen ahány ház, annyi szokás. Nekünk pedig hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy koránt sem ért véget a történet. A biztosítékot az verte ki nálam a film után, hogy esélyt sem adtak elfelejteni ezt a borzalmat, mert ha tetszik, ha nem, bizony lesz folytatása. Mire fel? Én azt sem kértem tőlük, hogy ezt a filmet elkészítsék, nemhogy egy folytatást. Felháborító!
Kezdem azt hinni, hogy itt az van, amit Hollywood akar. Valami olyasmiről van szó, mint a vasárnapi ebédnél: Fiam, itt az étel...így sem tudtam, hogy mit főzzek. Szóval vagy megeszed, vagy éhen maradsz. Lényegében, ha sokat unatkozunk és elegünk van már a képtelen száguldozásból és kicsit túlzottan sok animáció került már a mozikba, készítsünk egy vámpíros filmet pár kemény legénnyel, akik az életük árán is képesek megvédeni az emberiséget, mert ugye erre esküdtek fel. Az egyházi uralom ismét a felszínre tör és Isten nevében ezt meg azt mondogatnak. A vámpírokat egyedül a különleges elit alakulat: a papok képesek csak megállítani. Vagy még ők sem? Dehogynem, pusztán egy apróka gond van, hogy hiába a kemény kiképzések és fogadalmak, valahogy itt is csak egy pap állíthatja meg a több ezer vámpírt, így egy szereplőre koncentrálódik az egész film. Mindegy lett volna, ha amolyan Rambós film kerekedik ebből az egészből, mert az sem tűnt volna fel senkinek. Az elcsépelt, rég lerágott csontokat nem sikerült feldoppingolni és ha nem lennének 10 percenként újabb fordulatok és történetformálások a sztoriban, mint valami rossz thrillerben, akkor maga a film 20 perc után be is fejeződne. Valljuk be, azt sem bántuk volna. De így a történet felétől legalább nem értünk semmit, így az esélytelenek nyugalmával még átszenvedünk 40 percet és mehetünk zuhanyozni. Nagyon nagy melléfogás ez. A filmbeli érzelmek átértékelődnek így ki is maradnak. Csak a nagymenős beszólások és ide-oda röpködések szürkítik be egy kicsit az egyhangú képzeletvilágot. Darálnánk a vámpírokat, ha lennének...talán voltak is 2szer 3 percig, mivel nem nyújtottak valami szép látványt így a készítők nem is erőltették őket nagyon. Vámpíros film és csak beszélünk a vámpírokról, mekkora ötlet, legalább spórolunk a költségvetésen.
A spórolást sajnos elvitte a 3D látványvilág, ami még egy tál mosatlan cseresznyétől is unalmasabb volt. Supermantől még elfogadtam, hogy tud repülni, de hogy valaki a levegőbe dobott szikladarabokon lépkedjen repülés közben...az már abszurdum. Nem hiszem, hogy az egyház képes lenne bárkit is megtanítani verekedni, -mivel Isten elítéli az erőszakot,- repülni meg aztán végképp nem. Mondjuk, sajnos még nem sikerült elolvasnom a Bibliát, illetve az összes Isten és egyház írásos emléket. Valahol biztosan kitérnek arra, hogyha vámpírok ellen verekszünk azt az Isten megbocsátja sőt, plusz erőket ad a szemfogúak elleni háborúhoz. Egy Bud Spencer és Terence Hill filmcímmel zárnám a soraimat. Ez a film vadul leszerepelt nálam és lehet Isten megbocsát, én nem!

Ajánljuk-e a filmet? -Nem-
(színes, magyarul beszélő, amerikai akció-horror, 87 perc, 2011 (16) )

Boncasztalon a - Másnaposok 2 - / The Hangover Part II /

Már nagyon vártam a folytatást, mert az első rész is egy remek ájulás volt. Bár a cím régen nem tükrözi magát a filmet, hacsak az egyéb izomlazítók és kábító szerek is okozhatnak másnaposságot...? De nem akadunk fent ilyen kis dolgokon, mert valljuk be: a második rész is tovább zsibbasztja józan ítélőképességeinket. Némi változás, hogy nem csak Amerikában lehet úgy kiütni magunkat, hogy a másnap semmire se emlékezzünk a múlt estéről. Ezúttal irány Thaiföld minden szépségével és csodájával.
Sokat nem kellett töprengnem a film előtt, csak abban bizakodtam, hogy nagyjából ugyanaz lesz a séma, mint az első részben. Ez be is jött. Utána már csak azon izgultam, hogy legyenek benne újítások meg egy kis ez meg az. Az fel sem merülhet bennünk, hogy egy gyors folytatásról van szó, amit a kezdeti sikerek kapcsán azonnal a piacra dobtak. Szépen levezetett és kiforrott agymenés elejétől a végéig. De miről is van szó...Ugyebár a farkasfalka újra összeáll Stu Price (Ed Helms) közelgő esküvője alkalmából. A fogorvos, akit leendő apósa semmibe néz és ennek hangot is ad az esküvő előtti nagyszabású fogadáson. Pedig Stu még rendes legénybúcsút sem akar tartani, hiszen nagyon komolyan veszi ezt az egész ceremóniát és még csak jelét sem szeretné mutatni komolytalan énjének. Az élet kegyetlen, nincs mit tenni. Nem marad más hátra, mint egy kis vízparti tábortűzke és pár üveg, bontatlan, eredeti, amerikai sör, na meg 2 zacskó pillecukor. Aztán jön a másnap és a másnaposság...egy idegen helyen ébrednek és újra szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy az elmúlt éjjel ismét feledésbe merült. Jönnek a jól bevált mellékszereplők Mr. Chow (Ken Jeong), és a kis maki, aki a legprofibb összekötő a dílerek és vásárlók között. Phil (Bradley Cooper), Alan (Zach Galifianakis) és Stu kénytelen ismételten kikászálódni a nyakig érő trutyiból. Bár a mostani feladat azért is lesz picikével nehezebb, mert kiderül elhagyták Stu feleségének kisöccsét. A folytatás pedig ismeretes. Jönnek lassacskán az emlékképek és az egyre másra feltűnő arcok, akik valami folytán a farkasfalkával mulattak a feledésbe merült estén. A poénok csattanósak és olykor elég bizarrak, de egy felnőtt világban a viccek is felnőttesebbek. Nem szabad, hogy a film irányképet mutasson a fiatalság számára, de egy dolog biztos, egyszer mindenkinek át kell esnie a tűzkeresztségen. A film közepén kiderül, hogy ismét Alan volt a ludas, aki féltékenységből ki akarta iktatni a kis öcsköst, nehogy a falkához csatlakozzon. A pillecukorba kevert szer hatása azonban mindenkire kiterjed és a folyamat megállíthatatlanná válik. A megoldást nehezíti, hogy egészen Bangkokig keverednek főhőseink, onnan pedig kikeveredni, ráadásul megtalálni valakit, egyszerűen lehetetlen.
Egy perc unalom sincs a filmben, de izgalmak híján is maradunk...egy esetleges autós üldözéses akció fokozza az adrenalint, de láttunk már ettől szebbet is, jobbat is. Szerencsére Vin Diesel kimaradt, nem úgy Mike Tyson, akin sírva fakadtam a film végén. De ha egyszer Tyson-os tetkó figyel az arcunkon valahogy az ötletgazdát is be kell vonni a produkcióba. Röviden és tömören összegezve a látottakat nem vagyok csalódott, sőt valahol örülök is, hogy így sikerült a folytatás. Ha nem láttam volna az első részt, akkor sem maradtam volna le semmiről. Erre a filmre lehet azt mondani, hogy addig kell a vasat ütni, amíg meleg. Nem tudom, hogy egy esetleges harmadik rész tervbe van-e már véve, de egy bizonyos innen már csak lefelé vezet az út...egy másik mondással fejezném be soraimat: A csúcson kell abbahagyni!

Szubjektív értékelés: -9/10-
(színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2011 (16) )

Kritikus pont - Hopp / Hop /

Hop, Hopp, Hoff, Kopp, Pfff… Bámulatos, hogy egyes embereknek még van bátorságuk, ilyen förmedvényt vászonra vinni. Bele se merek gondolni egy esetleges folytatásba, de egyet ígérhetek, amennyiben lesz, úgy kimarad az értékelések közül. Többször gondolkodóba estem a film első tíz percében, hogy nem lesz az-az Isten, hogy én ezt végig fogom nézni, de adózunk a szakmának annyival, hogy minden filmnek adunk egy esélyt.
A lehetőséggel azonban csúnyán visszaéltek. Emlékszem egy ugyancsak semmitmondó télapós filmre, amit Tim Allen alakított… talán egy síkon mozogna a két alkotás, ha nem egy akkora butaság állna a középpontban, mint a húsvéti nyúl. Egy 5 éves gyerek már rendelkezik annyi IQ hányadossal, hogy kineveti azt, aki azt mondja neki, hogy a nyúl tojást vagy esetleg görögdinnyés drazsékat tojik. De ekkora böszmeségre nem is számítottam. Ha már lekoppintották a Télapu filmet elejétől a végéig, legalább valamivel kiegészíthették volna. Semmi. Elütjük a nyulat, aki nem akarja továbbvinni a hagyományt, mert ő inkább dobolna, mint tojást festene. A „kamu”balesetet okozó Fred (James Marsden) kénytelen lesz megbarátkozni elütött áldozatával, Husival, aki a Húsvéti Szigetekről szökött meg, hogy új életet kezdjen. Együtt pedig számtalan kalandba és humoros sztoriba keveredik…a nagy túrót! Unalmasan esnek-kelnek és próbálják elfogadni egymást. David Hasselhoff, saját magát alakítja eme kritikán aluli mesében, de olyannyira rosszul, hogy felmerül bennünk a kérdés, vajon miért kaphatta meg a Knight Rider és a Baywatch főszerepét? Husi dobolni-, Fred meg húsvéti nyuszi szeretne lenni… Szóval nyugodtan verhetjük a fejünket az előttünk ülő hátába (amit ő nem fog díjazni) mozi közben és után, amiért egyáltalán megfordult a fejünkben, hogy megnézzük ezt a borzalmat.
A szörnyű jelzőt nem kell tovább fokozni. Srácok és kedves Hollywood, ez még viccnek is rossz volt. Ezt elku***tátok, nem kicsit, hanem nagyon! Nem kérünk ilyen filmekből és lesztek szívesek kárpótolni olyan mozikkal, amit legalább egy kicsit elhiszünk és/vagy nevetünk rajta. Tombol bennem az ideg és nagyon jól esne most valami, egészen más dolog, amit valaki az utcán, valaki az otthonában kap meg. Drágám! Hazajöttem!

Ajánljuk-e a filmet – Nem (senkinek a földön)
(színes, magyarul beszélő, amerikai „vígjáték” –omg, wtf ???, 101 perc, 2011 (KN) )

Nézői szemmel - Rio ( Rio )

Azúr, a boldogság kék madara, aki bár repülni nem tud, de hamar beférkőzik a gyermeknézők szívébe. Bár a film elején Azúrt kiszakítják élőhelyéről a gonosz madárcsempészek, de egy szerencse folytán, az akkor még kislány, Lindához kerül. Az évek folyamán összebarátkoznak és napjainkban már elszakíthatatlan kötelék fonódik köztük.
Azúr a hím papagáj Minnesotában éli szürke, ám boldog hétköznapjait, amikor váratlanul egy idegen toppan be Linda könyvesboltjába. Miután megtudják, hogy a kék arapapagájt a kihalás fenyegeti, döntéshelyzetbe kerülnek. Tulio jövetele célja, hogy megmentse a kék arákat a kihalástól, ugyanis él Rioban egy nőstény kék arapapagáj. Minden szép és jó, de ehhez Brazíliába kell utazniuk, hogy természetes élőhelyükön történjen meg a párzás. Rio de Janeiro szép, főleg karneváli hangulatban. Amolyan turisztikai magazinnak is felfoghatjuk a látottakat. Gyönyörűen kidolgozott animációs környezet, lebilincselő tájak, szerethető mellékszereplők és mindenre elszánt madárcsempészek töltik ki ezt a másfél órát. Hőseink belevágnak az ismeretlen környezetbe, amiben természetesen visszatükröződik Brazília szegény sorsú gyermekei is, akik némi pénzért ellopnak bármit, ami mozdítható. Mivel a kék arapapagáj nagy értékes főleg, hogy két utolsó fennmaradt példányáról van szó, így adott, hogy mindenáron meg kell őket szerezni. A madárcsempészek nem is haboznak, hamarosan megkaparintják Azúrt és nősténytársát, Csilit. A fogságban élő madaraknak egyetlen céljuk maradt, mielőbb megszökni és visszakerülni gazdájukhoz, valamint természetes élőhelyükhöz. Ez azonban nem olyan egyszerű, pláne akkor, ha a bamba csempészeket egy jól képzett vészmadár segíti, Nigel a fehér kakadu. Elkezdődik a végeláthatatlan menekülés cseberből-vederbe. A mese alatt a 6-10 éves lurkók remekül fognak szórakozni, mert rengetek szín és zene fogja tarkítani az amúgy is látványos mozit. A teljes siker azonban akkor lesz érezhető, ha jobb kézben kóla, bal kézben kukorica fogja lekötni az animáció üresjáratait. Mert bizony vannak, sajnos. Azonban a jóféle poénok és pergőcsőrű társak hamar feledtetik velünk a megfáradt perceket.
Összességében azt kapjuk, amit várunk. A gyermekek széles mosollyal és olykor wc-re kijárkálással fogják élvezni a Riói kalandot. Kellemesen hosszú a mese, szóval nem kell aggódni, hogy soha nem lesz vége. A felnőttek közben a filmfüzetből kileshetik, mire szeretnének jönni legközelebb, ha éppen nem a gyerekek által kilötyögtetett kólát törölgetik a ruhájukról.

Ajánljuk-e a mesét? – Igen (Gyermekeknek mindenképpen)
(színes, magyarul beszélő, brazil-kanadai-amerikai animációs vígjáték, 96 perc, 2011 (KN) )

Boncasztalon a - Féktelen Harag - / Drive Angry 3D /

Pokolian jól sikerült Nicolas Cage legújabb szereplése. Nem meglepő a dolog, bár gyanítható volt, hogy a sorozatos sikerek most sem hagynak alább. Szerettem volna 3D-ben is megnézni a filmet, de sajnos így utólag nem állt módomban. Ami szemet szúrt a képsorok közben, hogy nem kell félni Schwarzenegger kiöregedésétől, simán pótolható a Terminátor. Egyből két szereplővel is. Ugyanis A Féktelen Harag két főhőse, a már említett Cage és a tökéletes szerepet alakító könyvelő, William Fichtner is nyugodtan pályázhatna a pusztító megtestesítésére.
Nemcsak, hogy kiváló maga a film, de egyenesen élvezetes is végigülni. Mondom ezt, sokéves akcióelemzés után. Nem kellenek fennhéjázott érzelmek, vagy átláthatatlan filozófiai körmondatok, teljesen feleslegesek. Kell egy pörgős és érthető cselekménysor, valamint két remek főhős, akik teszik a dolgukat. Egyből a közepébe vágunk a film elején. Nem kellenek éves vissza, vagy előretekintések, csak bumm, nesze elkezdtük. Ezzel sincs baj, mert Milton (Nicolas Cage) jön, lát és cselekszik. Keresi egyetlen életben maradt unokáját, miután lányát egy szektacsoport kegyetlen módon megölni és a gyermek elrabolja, hogy teliholdnál feláldozva beteljesíthesse küldetését: a pokol földrehozatalát. Miltonnak erre mindössze 3 napja maradt. A történet ezen része, akár sablonosnak is mondható. Ez még nem igazolja a film érdekességét, az azonban vesz némi elégtételt, hogy Milton a pokolból szökik meg, mint egy börtönből, magával hozva azt a fegyvert, ami képes, a túlvilági lények megölésére. De főhősünk nem csak az idővel fut versenyt, hanem egy zsoldossal is, a könyvelővel (William Fichtner), akit maga a Sátán küld a szökött fegyencért. Milton két tűz köré kerül. A bajban pedig, ahogy az lenni szokott, valamilyen úton-módon segítői akadnak az elszánt hősnek. Egyik segítője, a gyönyörű ex-pincérnő, Piper (Amber Heard). Piper saját akaratán kívül kerül a középpontba, mikor barátja megcsalja és kettejük közötti konfliktus, egészen tettlegességig fajul. Ekkor lép közbe Milton és mivel kocsija nincs, a cél messze, kénytelen a lány kocsijával elérni a végső állomást. A bonyodalmi résznél nem keverednek az érzelmek Piperrel. Nem is tudom, mikor láttam utoljára olyan akciófilmet, ahol a főhős nem vágta gerincre bájos segítőjét. Végre megtört a Van Damme éra. Az is előnye a filmnek, hogy nem finomkodik az eszközökkel, ha valakit el kell tenni láb alól. Nyers és mocskos, kegyetlen és érezhető, repkednek a golyók, repednek a csontok. Végre belelátunk, hogy ha bizony valakit eltalál egy golyó, az meg is érzi, nem csak elrepül, mint a Robotzsaruban. Milton kaszabol mindenkit, ahogy anno a Terminátor is tette. Itt nincs eltunyulás meg megesett szív a földön vánszorgó szektásokon. Az, hogy a film hemzseg a poénoktól az nem túlzás, remek csattanók is nagyszámban előfordulnak. Jól összerakott és szerkesztett versenyfutás, ahol még a legszívtelenebb könyvelő is hoz némi jókedvet és együttérzést a vászonra. Természetesen Jonah King (Billy Burke) szektafőnök is megkapja a magáét (Ő ölte meg Milton lányát). A film végén, Milton végre beváltja korábban tett ígéretét és megissza a megérdemelt sörét. Odafigyeltek mindenre, nem akartak beleszaladni egy jó sztori-rossz film párosításba és ennek eredménye ez a kőkemény hentelés.
Teljesen elégedett vagyok a látottakkal és továbbra is sajnálom, hogy lemaradtam a 3D élményről. Végre egy olyan film, ami nem csak azért lett 3D-s, mert most az a módi, hanem mert látványos és humoros, olykor kőkemény és hatalmas csattanókat is felvonultat. A film megtekintését ajánlom a korhatárt betöltött nézőknek teljes mértékben. Ha kell egy kis izgalom, ha kell egy kis szórakozás, ha kell egy kis hentelés és fröcsögős kaszabolás, ha már unod a semmitmondó, unalmas lövöldözéseket, akkor kell egy kis Féktelen Harag…

Szubjektív értékelés: - 9/10 -
(színes, magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 104 perc, 2011 (18) )

Kritikus pont - Csak Szexre Kellesz / No Strings Attached /

Az Owen Wilson szindróma. Ha nem vagyunk elég sármosak és humorosak, még nem biztos, hogy minden veszve van. Elég hozzá, ha már szerepeltünk „C” kategóriás reality showban és egy jó néhány semmitmondó, „címükre sem emlékszem” vígjátékban. A biography, ezzel a filmmel is csak gyarapodik, semmilyen lényeges változást nem hoz, de még sem tűnünk el a süllyesztőben. Bámulatos!
Nem feltétlenül kell moziba mennünk ahhoz, hogy elrontsunk az esténket, ehhez hasonló filmekkel. Van egy másik megoldás is. Próbáljunk egyedül beilleszkedni egy önfeledten bulizó társaságba. Az adott közeg tudomást sem szerez rólunk, de mi mégis, partyarcként rányomulunk minden ellenkező neműre. Először, csak néhány szemöldökráncolással találkozunk, de a folyamatos kudarcok, már ellenszenvet váltanak ki bennük. Ez a film is valami ilyesmi. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy jól ismerjük a Dj-t, így pár kuncsorgott számot lejátszanak nekünk. Kezdjük a buli elejével: Az olyan film, ami kapásból úgy kezdődik, hogy X évvel korábban, vagy később, már nem jó ómennek számít. Nem baj, elfér. Tizenöt évvel korábban is ugyanolyan bamba Adam Kurtzman (Ashton Kutcher), mint 5 év meg 1 év meg 6 héttel később. Ugyanis az efféle szerelmi sztorikban, nincs időnk kivárni a szerelmi szálak kibontakozását, mert folyton akció van. Amúgy meg, unalmas is lenne folyton az emózásokat nézni. Nyálas blama. A kiválasztott, Emma Franklin (Natalie Portman) életében minden tragikus, vagy boldog esemény hülyeségnek számít. A hivatásának él és nem akar komoly kapcsolatot senkivel. Azonban, Adam és Emma nagyon régi barátok, akik folyton egymásba botlanak. Micsoda véletlenek vannak, egyszerűen hihetetlen. Ezt az etetést a néző csak akkor képes elfogadni, ha még nem ette és itta magát degeszre, mozis menüvel. Nem csak hogy kettőjük szerelmi kálváriáját végig kell szenvednünk, de még az időközben felszínre kerülő borzalmas mellékszálakat is. A Fekete Hattyú elmetörése ebben a filmben is jelen van, az Oscar-díjas Portman kisasszonynál. Végül is, ha már egyszer meg van a szobrocska, teljesen mindegy, hogy miben vállalunk szerepet. A mozifilm gerincét az érzelmek nélküli, bárhol és bármikor sex adja. Azt hiszem, sok férfi, ebben a szerepkörben érezné igazán otthonosan magát. Adam viszont a kezdeti lelkesedését maga mögött hagyva, beleszeret Emmába. Ez viszont, a semmilyen kapcsolatuk végét jelenti. Főhőseink bizonytalan érzéseit, a már jól ismert lakótársak és/vagy kollégák igyekeznek istápolni. A kudarc és az eltávolodás azonban elkerülhetetlen lesz, de mi nézők, körmünket lerágva, tudat alatt hiszünk még abban, hogy ez a valami, szerelemben fog végződni. Bár nem olvastam előre a film forgatókönyvét, mégis, mintha kívülről tudtam volna az eseményeket, a reakciókat és a végkifejletet. Sajnos már réges-régen elhagytuk a film mértani közepét, de még mindig nem láttam és halottam egyetlen poént sem. Nem vagyok már tini kamaszlány, aki titkon mindig hisz abban, hogy egyszer csak megérkezik a szőke herceg, fehér lovon. Cudar valóság ez kérem szépen, ez a film nem is vígjáték, hanem valami romantikus tengerparti séta. Megértem, hogy kellenek az elismert, vagy népszerű alakok, mert miért másért nézné meg ezt a filmet bárki is…? Most mondja azt valaki, hogy nincs igazam!
Ahogy a film, úgy a buli is véget ért. Eleje volt, de közepe és vége nem. Vártam volna még zárásképpen egy csattanót, de ezt elintézték egy mondattal. Hát egyék is meg! Ha volna rá mód és lehetőség, megállítanám azt az öltönyös férfit a plázában. Úgy rémlik, hogy láttam nála valami ezüstszínű, piros fényű tudattörlő kütyüt. Héé! K. ügynök, egy pillanatra! Persze, amikor igazán fontos lenne a dolog, meg sem hallják…

Ajánljuk-e a filmet? – Nem
(színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 108 perc, 2011 (16) )

Nézői szemmel - Gagyi Mami - Mint két tojás (Big Mommas: Like Father, Like Son)

Gagyi a köbön. Nem csak a cím, az egész sztori, a megvalósítás is lagymatag és öreges. Mami elfáradt, ahogy az egész FBI körítés. Nevetséges maga a nyomozás és az, hogy a film egészében csak egy ügynök látható. Persze a végkifejletnél már beöltöztettek 30 kommandóst és FBI munkatársat, amikor semmi értelme a dolognak, mert Turner (Martin Lawrence) nevelt fiával Trent-el, (Brandon T. Jackson) már réges-rég megoldotta a problémát. De nézzük a másik oldalt, mert ugye vannak rosszfiúk is a filmben. Méghozzá három, mindenre elszánt orosz akcentussal kommunikáló, galád, gyilkos. Na persze, ezt is csak azért hisszük el, mert a film elején lelőnek egy béna informátort (hátulról).
Az első Gagyi Mami effektus még elfogadható volt. Mamis poénok és persze a kéjenc öreg feketék, akik állandóan be akartak nyúlni a kitömött otthonka alá. Ez most is megmaradt, vagy inkább lemásolták ugyanazt, mert semmi ötlet nem volt kéznél, amivel esetleg innovatív megoldást tudtak volna teremteni. Lehet nem is akartak, csak biztonsági másolatként tolni még egy részt. Abszolút felesleges, semmitmondó és nem csak szerintem, hanem azok szerint is, akikkel együtt néztem a filmet. Több volt a szöveg a nézőtéren, mint a vásznon. Mert ugye, ha a mozi nem köti le az érdeklődésünket, önmagunknak kell. Még azt is meg merem reckíroztatni, hogy a nézők ütősebb poénokat és vicceket mondtak, mint Malcolm Turner szuperügynökék. Az meg végképp kivágja a biztosítékot, hogy egész végig egy Pen drive-ot kergetünk, amelynek tartalmát senki sem látta – csak szó volt róla -. Annyi azonban elhangzik, hogy bizonyítékok vannak rajta (hú, de izgi). Ez annyira borzolja az idegeket, mint amikor Steven Seagal egy floppy lemezzel kergetőzik száguldó vonatokon, mert azon a világot megmentő adatok vannak. Régen lemez, manapság Pen drive. Ha viszont gagyi a film, tegyünk bele egy lányiskolát, mert a fiatal szexis csirkék, majd emelnek a nézettségen. Csak nem ebben a filmben! Az anorexiás balettos, a folyton sírós, összetört szívű ázsiai, de még az afro zeneszerző sem a jól megszokott bombázó, aki legalább a férfi tekinteteket vonzaná. A kéjenc biztonsági őr sem hoz semmi újat, vagy legalább olyasmit, amit nem láthattunk az első két részben. Ezáltal ott van, de csak a műsoridőt tölti ki, igazából jelentéktelen akármicsoda. Itt a drive, hol a drive? Összevissza szaladgál mindenki, aztán a végén kiderül, hogy kinél is van. Ezután elkezdődik a cicázás, mert megérkeznek a rosszfiúk. „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” Gondolom, mindenki tudja, kitől van ez a híres idézet? Egy Rodolfói fordulattal minden megoldódik és sikerként könyvelhetjük el: Végre, túl vagyunk a filmen!
Nem szabad csapdába esni és végleg hagyni kellene ezt a szériát pihenni. Mondjuk úgy örökre. Martin sem fog soha kiszabadulni a zsarus szerepkörből és ha éppen nem gagyi lovagot, akkor gagyi mamit, vagy valami más gagyiságot sóznak rá. Szeretjük mi, de valahogy mindig csak egy újabb és nem folytatásos filmben. Jó nézni, jókat lehet kacagni rajta, ha mindig más szerepkörben tud érvényesülni. Nekem 8, végül is az okosok döntik el, csak végre csinálnának valamit, hogy ez a Bad Boy, Újra a pályán legyen.

Ajánljuk-e a filmet? – Nem
(színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 107 perc, 2011 (12) )

Boncasztalon - Maci Laci - / Yogi Bear /

Itt a vég, Maci Laci is a mozikba került. Erősen protekció gyanús a dolog, mert hát valljuk meg, nem egy erős alkotás. Korhatárra tekintet nélkül megtekinthető besorolást kapott, de ez ellen én tiltakoznék. Már csak azért is, mert ezt az animációs borzalmat józanul ki sem lehet bírni. Alkoholt viszont csak 18 éven felül lehet vásárolni, így a minimum korhatár ennél a filmnél, tizennyolc év. De ki lesz az, aki ennyi idősen még képes röhögni azon, ha egy beszélő medve „pikenik” kosarakat lopkod?
Fantasztikus sztorira épül az egész, filmnek koránt sem jellemezhető anyag, mely a talajba kerülve, annak termékenységét növeli (magyarul, trágya). A Jellystone Parkot a bezárás fenyegeti, mert az önző és galád polgármester elherdálja a város pénzét. Mivel nincs pénz, muszáj valahonnan szerezni és a veszteségesen üzemeltetett helyeket be kell zárni. Mivel a Jellystone Park veszteséges negyedévet zárt (már sokadik éve), sajnos eléri a végzet. Ha már eladtunk mindent, ami a városban van, kénytelenek leszünk átminősíteni a nemzetvédelmi területeket mezőgazdasági célokra. Nesze neked fakivágás! A rengeteg hasznot pedig a közelgő választásra és a választók lekenyerezésére lehet fordítani. Csakhogy, a város rosszfiúi nem számoltak Maci Lacival. Na most, az senkinek nem tűnt fel, hogy egy beszélő medvéről van szó? Könyörgöm!? Egy beszélő mackó mennyire lenne népszerű? Azt hiszem már arra is képesek vagyunk elkölteni pár ezrest, hogy egy napon fekvő, unott medvéd láthassuk egy állatkertben, nemhogy egy beszélőt. De nem csak hogy beszél, hanem embert megszégyenítő módon eszkábál repülőt, képes vízisíelni és ötletes pikenik kosárlopó szerkezeteket gyártani. Bár rohanó világunkban lehet, hogy ez már réges-rég megszokott, vagy csak nézzünk minden kedves mozilátogatót egyszerűen lükének. Egyedül persze mackó sem lenne képes megmenteni egy egész parkot. Segít neki Smith vadőr (Tom Cavanagh), a vadőr időközben megtérült segédje Jones (leendő) vadőr (T.J. Miller), valamint egy bájos természetimádó, természetfilm készítő hölgy, Rachel (Anna Faris) és persze a kimaradhatatlan örök barát, Bubu. Ezzel a felállással azt hiszem, nincs olyan hadsereg, ami felvehetné a harcot. Káprázatos mentőakció terve bontakozik ki, melynek a megvalósítása erős párhuzamot képez a kengyelfutó gyalogkakukkból jól ismert prérifarkaséval. BiiiBííípppp!! Lényegi dolog persze, hogyha sikerül egy olyan állatot találni a nemzeti park területén, amit a kihalás fenyeget, akkor visszaminősíthető lesz természetvédelmi területnek a Jellystone Park. Na ná, hogy találunk is egyet, mégpedig egy olyan teknőst, ami a film elejétől a szemünk előtt volt. De ki tudta volna megmondani már a film első perceiben, hogy ez egy nagyon ritka, békaszájú teknőc? A polgármester is tudomást szerez róla, majd el akarja tüntetni a parkból, ami persze nem sikerül neki és saját magát lebuktatva kiderül, hogy esze ágában sincs a nemzeti parkot megtartani, csak a választókat és magát akarja kitömni pénzzel, hogy ezzel nyerhessen a választáson. Fúj, de alattomos és undorító dolog ez!
Nekem Maci Laci nem adott semmi újat azzal, hogy a moziba került. Már 1960-tól ugyanaz a cél vezérli, a pikenik kosár. Lopkodja a kosarakat halomszámra, veszi el a pihenni vágyók és 5-6 éves kislányok, kisfiúk elől a gondosan csomagolt ennivalókat, meg olyan tortákat és pitéket, amiket csak egy szakácskönyvben láthatunk (mert ugye az elkészült torta sose úgy néz ki, mint a képen). Ha egy barnamedve ennyi édességet zabál már 50 éve, - azt leszámítva, hogy átlagosan 30-35 évig élnek – már régen kimúlt volna. A végére már csak egy dolog tart lázban: Tényleg nem tűnt fel senkinek a filmben, vagy a nézőtéren, hogy ez a medve BESZÉL!?!

Szubjektív értékelés: - 5/10 -
(színes, magyarul beszélő, amerikai-új-zélandi animációs film, 83 perc, 2010 (KN) )

Kritikus pont - Sorsügynökség / The Adjustment Bureau /

Munkavégzésből elégtelen. Kezdhetném ilyen frappánsan is a Sorsügynökség című film bevezetését. Jobban belegondolva, miért is ne tehetném, hiszen összevisszaságok egy útvesztőben, ami leginkább jellemzi ezt az alkotást. A vetítés után két dolog fogalmazódott meg bennem. Most egy hihetetlenül érthető és nyomon követhető sztorit látunk, vagy egy olyan blamát, ami akkor szokott előferdülni, ha egy könyvadaptációról van szó. Mindkét gondolatmenet igazából ráhúzható erre a filmre. Csak azon kell töprengni, hogy vajon melyik a hihetőbb.
Van egy szervezet, ami kordában tartja az emberiséget. Vannak tervek, amelyek lehetőséget adnak, vagyis kínálnak, hogy valamit véghez tudjunk vinni az életben. Vannak a sorsügynökök, akik lelkiismeretes juhászokként terelgetnek minket. Persze, ha el nem rontják. Na de, kérem szépen! Ők is csak emberek, még ha tovább is élnek, mint mi. Ebből adódik, hogy ők is hibáznak, csakhogy azok a hibák végzetesek lehetnek. Amit sajnálok a filmben, hogy Matt Damon sosem fog kinőni tini-korszakából és bár látszik már rajta, hogy nem mai születés, valahogy mindig ráhúzzák ezt a Good Will Hunting-os „szeressük a kis bambát” jelmezt. Sőt, balhézzon is, mert akkor kicsit macsósabb a jófiú! Elég volt! Vagy tudjátok mit? Igazatok van, még egy filmet elbír! Köszönjük – hiányzott… De térjünk vissza az előző gondolatmenetelhez: Ha viszont hibáznak a sorsügynökök, akkor jön Thompson (Terence Stamp). Minden filmben ezt kell látnom? Nem baj, hogy egy század, vagy egy ezred, nem bír kihozni pár túszt Vietnámból. Semmi gond, erre csak egy ember képes. Hívjátok ide John Rambo-t! Nincs más lehetőség, Thompson ügynök beindul és feléget maga körül mindent, kevés túlzással. Ahogy viszont Rambo, úgy a legnagyobb ügynök is öregszik és a megállíthatatlan David Norris (Matt Damon) saját kezébe veszi sorsát. Mindenkit kicselez és jön a végeláthatatlan ajtónyitogatás. Ebben partnere lesz a bájos, férfiszíveket megdobogtató gyönyörűség, Elise Sellas (Emily Blunt) és egy korábbi „ellenség” Harry (Anthony Mackie), akiről kiderül, hogy valójában vajszívű és segítőkész. Ezt a triót körbefonja egy „küzdj meg a saját szabad akaratodért” kampány és kezdetét veszi a sikítás meg a rohanás (mint egy ismert dinoszauruszos filmben). Nem mindennapi film az biztos. Viszont a megvalósítások eléggé közhelyesek és kiszámíthatóak. Parányi izgalom sincs a filmben, esetleg egy 90 éves számára. Az, hogy miért kapott a film thriller besorolást a mai napig nem tudom, nem is értem… meg úgy mostanra már nem is érdekel.
A könyvet, Philip K. Dick – Sorsügynökség nem olvastam, de ezek után szerintem nem is fogom. Pedig nagyon jó íróról van szó, csak néhány alkotása: Különvélemény, Total Recall – Az Emlékmás, A Felejtés Bére. Hogy most itt Steven Spielberg, Arnold Schwarzenegger, John Woo vagy esetleg Ben Affleck hiányzott őszintén megmondom, nem tudom. Azt viszont igen, muszáj mindenkinek megnézni a filmet ahhoz, hogy saját maga tudja eldönteni: Egy meglehetősen sajátos gondolatvilágot látunk, vagy egy újabb rosszul sikerült könyvadaptációt. Egy biztos, mindenkit saját akarata vezérelje a mozikba és kerüljétek a kalapos embereket.

Ajánljuk-e a filmet? – Igen
(színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 106 perc, 2010 (12) )

Nézői szemmel - Thor (Thor)

„ Thor a skandináv-germán mitológiában a mennydörgés, a vihar és a termékenység istene.” Thor egy kitalált szereplő, azgardi isten és szuperhős, a Marvel Comics képregényeiben. A fiktív szereplő a germán mitológia azonos nevű istenén alapul.
Thor, mint film, egy semmitmondó, unalmas, látványos bohóckodás, mely arra sem méltó, hogy az ember végignézze. Pláne azért sem, mert akkor kénytelen lesz végigülni a folytatást. Már pedig lesz folytatása! Sajnos!
Már, akkor jókat kacagtam, amikor csak a film tartalmáról olvastam. Főhősünket száműzi Odin, Azgard Isteneinek királya (Sir Anthony Hopkins), aki mellesleg az apja. A száműzetés célja, hogy a hirtelen haragú, gőgös Thor-ból (Chris Hemsworth) egy céltudatos, megfontolt, Azgard trónjához méltó király váljon. Hova a legjobb száműzni bárkit is, aki egy mitológiai kitaláció? Na ná, hogy a Földre! Bumm, bele egy kisvárosi életbe, a sivatag mellé (New Mexico). Ahogy az lenni szokott, bekerül a képbe egy csinos, elbűvölő nő (inkább lány) Jane Foster (Natalie Portman), aki mellesleg asztrológiával és fizikával (tudós, természettudós) foglalatoskodik és a tanulmányaihoz, kutatásaihoz keresgél bizonyítékokon alapuló természeti jelenségeket. A mitológia szocializációja a Földön először nehézkesen indul, frenetikusnak koránt sem nevezhető, poénosnak kicsit sem jellemezhető képsorokkal. A legnagyobb kihívást Thor számára mégis az okozza, hogyan tudja majd visszaszerezni fegyverét, melytől apja megfosztotta és amiben főhősünk ereje lakozik. Az elkövetkező több mint egy óra filmidőt átugorva (amúgy sem lényeges), elérkezünk a bonyodalmi részhez. Kiderül, hogy öccse Loki (Tom Hiddleston), - aki nem debreceni – a háttérben cselszövéssel megkaparintotta Odin trónját, valamint elküldi a pusztítót a Földre, hogy végezzen fivérével (aki mellesleg nem is áll rokoni kapcsolatba az örökbefogadott jotumheini Lokival). Ez viszont koránt sem elég, hiszen egy tripla-dupla csavarral Loki megöletné a haldokló Odint, Jotumhein uralkodójával, akit végül Loki fog megölni, ezzel azt a látszatot keltve, hogy megvédte Azgard királyát. Ám ezt az alattomos dolgot, a közben újult erővel, száműzetéséből visszaérkezett Thor átlátja. Az eddig erejétől megfosztott fivérnek sikerül visszaszereznie (bátor segítőivel egyetemben) a Mjolnir-t (vaskalapács), így elkezdődhet az intergalaktikus összecsapás. Amint átrágtuk magunkat ezen a szappanoperán, sor kerül a végső megmérettetésre, melynek a fagyos világ eshet áldozatul, ha Loki nyer.
Jobbnak láttam, ha nem írom le a végkifejletet, hagyva némi izgalmat a leendő filmnézőnek. Akik viszont nem szeretnék átélni ezt a borzalmat, elmondom – addig a többiek ne figyeljenek ide egy kicsit – Thor győzedelmeskedik. Lényegében, széltében és hosszában erről van szó. A képregény adaptációkból amúgy sem sülhet ki semmi jó. Elég már a sok repülő, szuperhősből, akiket úgysem győz le semmilyen gonosz antihős. Brrr…

Ajánljuk-e a filmet? – Nem –
(színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 114 perc, 2011 (12) )

Boncasztalon a - Rítus - /The Rite/

Ha már kellőképpen megcsömörlünk a rengetek vígjátéktól, amit a mozik etetnek meg velünk az utóbbi időkben, ideje valami „minőségi” filmet is megtekintenünk. Az előzetesek alapján megpróbáltam egy olyan filmet választani, ami nem a megszokott hétköznapi hősökről szól. Tévedés lenne azonban azt feltételezni, hogy ez a választásom, egy valami által vezérelt döntés lett volna. Sok mindenben hiszek, de a film utána azért bizonyosságot nyert az a tény miszerint, nem minden papsajt.
Na de, együk meg szépen azt, amit rendeltünk, még ha az a séf ajánlása is volt. Mondom kicsit gúnyos beharangozással A Rítus (The Rite) című (és itt megint bajban leszek) misztikus”?” filmet. Az egyre kisebb, reklámokkal tűzdelt – sőt inkább – reklámokkal floodolt mozifüzetben próbálok rábukkanni, vajon hova is sorolják be a filmet. Egy pizza hirdetés felett meg is találom: misztikus thriller. Nem maradt más hátra, mint…
A modern kor ördögűzéséről is szólhatna a film tartalma, vagy arról, hogy nem csak Amerikában, hanem Olaszországban is lehet ördögűzéssel foglalkozni. Kereslet meg is lenne rá, már csak egy olyan valaki kell, aki kellő képen hisz Istenben és a sátánban. Ez viszont egy bökkenő Michael Kovak (Colin O'Donoghue) számára, mert hiába a kegyeleti vállalkozása, amit apjával folytat, valahogy mégis kételkedőnek bizonyul. Szeretne kitörni abból a közegből, amiben él és szeretné önmagát ismét megtalálni egy jobb élet reményében. De, mit ad isten, az események mégis úgy alakulnak, hogy az ifjú pap Olaszországba kerül, és korábbi elképzeléseit félbehagyva, kénytelen lesz az ördögűzés módszereit elsajátítani. Amikor a film majdhogynem közepén elérünk Lucas atya (Sir Anthony Hopkins) házához olyan érzésem támadt, mintha a Csillagok Háborúját látnám magam előtt. Michaelt elküldik talán a legnagyobb ördögűzőhöz, hogy tanulja meg „nem mindennapi” módszereit és hogy ez által ő is talpraesett gyógyítóvá váljon, valamint végre higgyen abban, ami ellen küzdenie kell (Luke és Yoda párhuzama). A film misztikus részeire nem térnék ki, hiszen ez adja meg némiképp az egész esszenciáját. Dolgok, amik történnek, megjósolják azokat az eseményeket, amik idővel be fognak következni. Amikor már kétségbeesve markolásztam a párnázott, kicsit kényelmetlen székem üccsitartós könyöktámaszát, mert nekem misztikus thrillert ígértek (mert ugye kell valaki, akivel nyomozni lehet az ördögűzés élő útvesztőiben)… hirtelen felbukkan egy újságíró nő, Angeline (Alice Braga). Michael először kétkedve fogadja a firkász közeledését, miszerint adjon ki információkat, hogy is működik, eme a nyilvánosságtól erősen elzárt tudomány. Őszintén megvallva a 114 perces film első 90 perce erős kérdőjel maradt bennem. Azt leszámítva, - hogy a régi klasszikus Ördögűzőt egy kis fricskával illessék: Igen. Mit vártál? Pörgő fejet, borsólevest? - nem adott semmi maradandó élményt. Viszont az utolsó percek igazolják azt, hogy Anthony Hopkins miért is lett meghatározó alakja a filmvilágnak. Nem kell ide lavórba víz, ahogy Constantine, a démonvadász csinálta, sem látványos túlvilági lények. Ide egy korszakalkotó, remekbeszabott színész kell, aki képes eljátszani mindazt, ami másoknak csak technikai segítséggel megy. Köszönjük Sir Hopkins (a magyar szavakat is a filmben)! A film vége erősen Hollywoodi happy end, mindenki megtalálja végül a helyes utat, a hitet istenben és a sötét hitet a gonoszban.
A legrosszabb az volt a filmben, hogy mikor kezdett érdekfeszítő és izgalmas lenni a sztori, akkor már vége volt. Pedig nem csak én voltam úgy ezzel, hogy még néztem volna. Csak még öt percet kérek… utána tényleg megyek lefeküdni! Nem… Sajnos nincs tovább. Boldog is vagyok, meg nem is. Jó film volt, meg nem is. Misztikus thriller is volt, meg nem is. Rövid is volt, meg nem is. Lassan befejezem a kritikát, meg nem is…

Szubjektív értékelés: - 7/10 –
(színes, feliratos, amerikai misztikus thriller, 114 perc, 2011 (16) )

Kritikus pont - Elhajlási engedély / Hall Pass /

Távozz tőlem kísértő, menj már, menj már, menj, menj, menj, menj! Nemcsak, hogy borzasztó, de teljesen felesleges, tucat filmről van szó. Ezzel már akkor is tudatosultam, amikor feltűnt, hogy nem kell megverekedni az utolsó mozijegyekért. Sőt! Próbálok megbarátkozni a gondolattal, de kezdjük az elején, egészen pontosan a címnél. Elhajlási engedély? Tényleg van ilyen? Vagy ez csak egy újabb amerikai hóbort? Adok egy hét kimenőt a házasélet alól és azt csinálsz, amit csak akarsz. Hmm. Első nekifutásból remekül hangzik, bárkivel lehetek és bármit tehetek vele. De vajon az ideiglenes partnerek is így gondolják? Persze, hogy nem!
Jómagam úgy gondolom, hogy Owen Wilson-ra nem szabad egy egész sztorit alapozni. Hiszen nem egy olyan, - régebbi filmjeit figyelembe véve – karakter, aki képes végig a figyelmet megtartani. Kicsit sem esetlen, nem vicces, nem bugyuta, márpedig ezek elengedhetetlen kellékei a vígjátékoknak. Tipikus másod-, vagy harmadszereplős karakter. De a film készítői máshogy gondolták, persze tévedtek. Nem is kicsit! Főhősünk tehát erős melléfogásnak bizonyult éppúgy, mint a mellékszereplők: Christina Applegate, Jason Sudeikis és Jenna Fischer.
A filmet tekintve sem beszélhetünk lényeges momentumokról. Hőseink kapnak 7 nap eltávot a családias légkörből. Bámulatos a hét lebontása: esznek, füveznek, alszanak, próbálkoznak és az utolsó előtti nap majdnem sikerül becsajozniuk. De, amikor elérkezik a pillanat, mindkettejükben tudatosodik, hogy mennyire szeretik a párjukat és nem lennének képesek megcsalni őket. Ehhez hozzátenném, hogy a hét nap során sem volt egy olyan pillanat, amikor képesek lettek volna rá. Szexista poénok és látványok színesítik az amúgy is szürke gondolatvilágot, de nem emelnek a színvonalon semmit. A nézőtéren is szórványos mosoly tapasztalható, talán egyszer sem volt hosszan tartó röhögő görcs. Miért is lett volna? A film nem adott rá okot, magától meg senki sem vadul be… a kezek is a paplan felett voltak végig. A film befejezése tartalmaz némi humort, de ez sem a főhősöknek tudható be.

Befejezésképpen ajánlani tudom a hétvégi mesehősöket animált formában. Talán ők jobban meg tudják mozgatni a nevető izmokat, mint Owen és társai. Őszintén, ezt a filmet inkább nem ajánlanám a humort kedvelő egyéneknek, inkább olyan unatkozó pasiknak, akik nem egyedül ültek be megnézni a filmet és a vetítés után tudnak még mit kezdeni az éjszakában. A csalódottságom mérhető volt és egy gúnyos mosollyal, mozijegyemet összegyűrve, magam mögött hagytam kedvenc mozitermemet.

Ajánljuk-e a filmet? – Nem

(színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 105 perc, 2011 (16) )

Nézői szemmel - A Föld inváziója - Csata: Los Angeles (Battle: Los Angeles)

A film maga, nem egy új koncepció alapján készült. Nekem elsőre az az érzésem támadt, hogy egy modernkori Ryan közlegény megmentését követhetünk végig. Sőt előrébb megyek az időben, amikor a film trailerét mutatták be a tv-k és videó megosztók, egyszerűen az jött le, - a nagy bukást eredményező Alien VS. Predator - lebutítottabb verzióját az Alien VS. Human-t fogjuk látni. Ebbe ugyebár nem csalódtam, a filmben annál inkább, !de pozitívan! A mozi az elejétől a végéig nonstop akció. Kimagasló körítéssel és egy látványosan (majdnem) porig rombolt látványképpel. Az, hogy magának a történetnek az előzményét láthatjuk a késő jelenben és a végkifejletet elképzelhetjük, némiképp ront az összképből. Az viszont nem, hogy egy teljes mértékben kiforrott cselekménysorozatot láthatunk. Nem szeretnék kritikába bocsátkozni és nem is teszem, nem mászok a film velejéig, csak próbálom a kedves olvasót rávezetni arra: Bár nem egy tökéletes, minden igényt kielégítő filmről, ámbár egy egész estét betöltő akció és izgalom gazdag, körömlerágós, katonás érzelmeket felvonultató, sikerfilmről van szó. Megtekintését mindenkinek ajánlom, ha szükséges szülői felügyelettel is! Kevés jó és izgalmas „valamit mondó” dollármilliós film kerül a mozikba manapság. Az ilyen mozikat pedig, egy filmeket kedvelő néző számára vétek lenne kihagyni! Aki már látta tudja, aki még nem az gyorsan pótolja! Three hurrahs for the Hollywood!

Ajánljuk-e a filmet? -Igen
(színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 116 perc, 2011 (16) )

Boncasztalon a - Kellékfeleség - /Just Go with It /

A mai napom is csak egy átlagos, szürke munkanap utáni estével folytatódott. Próbáltam kicsit kizökkenni a hétköznapok sodrásából és úgy döntöttem, hogy egy biztos megoldást /vagyis/ egy sima papírformát választok a mai estére, méghozzá egy Adam Sandler filmet. Egy vígjáték sokat segíthet abban, hogy a napi rutint kicsit mosolygóssá tegyem és ne úgy feküdjek le megint - talán a holnapi nap jobb lesz! - Azt hiszem, ezzel minden poént lelőttem így az írásom elején, de hát aligha lenne ez másképp, ha a flúgos golfos a főszereplő. Nézzük a felhozatalt, kik is azok, akik mosolyt csalnak a film közben az arcunkra: Adam Sandler***** Jennifer Aniston****, Nicole Kidman* (erős kérdőjel), Nick Swardson*****, Brooklyn Decker* (b/a/o/mbanő), két gyerkőc - egyaránt***, voltak még ismerős arcok sorozatokból, de statiszta szereplőket nem boncolgatunk.
A film, egy a múltban történt eseménnyel kezdődik. Az első 1-2 perben azt hittem, hogy valami elefántos természet film lesz, de miután elsütöttek egy elég vontatott Gyűrűk Urás poént tudtam, megkezdődött a bemelegítés. Szegény Danny (Adam Sandler) szembesül, hogy a leendő esküvője, csak egy megjátszott, érzelem nélküli átverés. Mire eljut a tudatunkig, hogy sajnáljuk szegényt, eltelik 20 év és megkapjuk az eredeti és hamisítatlan főhősünket. A dolog iróniája erős párhuzamot képez a gyűrű átkával és az eddig csajmágnesként szolgáló nemesfém bonyodalmat okoz, mikor színre lép az igazi NAGY Ő, Palmer (Brooklyn Decker). Megoldásként, ki kell dumálni, hogy miért hordjuk még mindig a volt jegygyűrűnket. Persze, Hollywood sem egy 20 perces filmet szeretett volna, így elég hosszasan kell magyaráznunk a bizonyítványunkat, mert a valóság rideg és érthetetlen. Kell egy kamufeleség Katherine, (Jennifer Aniston) Danny asszisztensnője, akivel elő kell adni, hogy már vége - így értékét veszíti a gyűrű -, de mit ad Isten (vagy Istennek hála) egy porszem kerül a tökéletesen működő gépezetbe. Így kell még gyerek és egy unokatestvér Eddi (Nick Swardson) - aki a mostani kamufeleségünk leendő férje. Amikor már se a néző, se a készítők nem tudják, ki kivel van, akkor feltűnik a régi női rivális Devlin (Nicole Kidman), aki előtt egy új felállásban, ismét játszani kell a kamuházasságot. A bonyodalom kellőképpen adott, minden jól működik egészen addig, amíg Danny és Katherine érzelmileg egymásba nem gabalyodik.
A film végén elégedetten nyugtáztam azt a tényt, hogy ismét egy színvonalas Adam Sandler filmet láttam, ami se több, se kevesebb annál. Nincs csalódottság, se bosszankodás, hogy megint csak a trailerre költötték a költségvetés 90%-át. Igazolódott a papírforma, bár nem nyertünk sokat, de nem maradt keserű a szánk íze. Nem is maradt más hátra, minthogy egy pontbeli értékeléssel zárjam ezt a filmet.

Szubjektív Értékelés: - 8/10 - ( színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 117 perc, 2011 (12) )

Az első lépések

Hamarosan indul az oldal!