Kritikus pont - A pap - Háború a vámpírok ellen - / Priest/

Egy újabb réteget sikerül lehúzni, az amúgy is érzékeny vámpírpofáról. Vagy azzal is kezdhetném: Ehhez már tényleg pofa kell. Pofátlanság lenne, ha nem készülne újabb és újabb emberek a vámpírok ellen film, mert van bőr a pofánkon. Amíg eszembe jutnak újabb pofátlanságok megpróbálok valami értelmeset keresni arról, miért menjen pofavizitre a kedves néző, hogy megnézze ezt a filmet. Negyven perccel később újra itt vagyok. Sajnos nem találtam semmit, ami nem is meglepő, hiszen ahány ház, annyi szokás. Nekünk pedig hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy koránt sem ért véget a történet. A biztosítékot az verte ki nálam a film után, hogy esélyt sem adtak elfelejteni ezt a borzalmat, mert ha tetszik, ha nem, bizony lesz folytatása. Mire fel? Én azt sem kértem tőlük, hogy ezt a filmet elkészítsék, nemhogy egy folytatást. Felháborító!
Kezdem azt hinni, hogy itt az van, amit Hollywood akar. Valami olyasmiről van szó, mint a vasárnapi ebédnél: Fiam, itt az étel...így sem tudtam, hogy mit főzzek. Szóval vagy megeszed, vagy éhen maradsz. Lényegében, ha sokat unatkozunk és elegünk van már a képtelen száguldozásból és kicsit túlzottan sok animáció került már a mozikba, készítsünk egy vámpíros filmet pár kemény legénnyel, akik az életük árán is képesek megvédeni az emberiséget, mert ugye erre esküdtek fel. Az egyházi uralom ismét a felszínre tör és Isten nevében ezt meg azt mondogatnak. A vámpírokat egyedül a különleges elit alakulat: a papok képesek csak megállítani. Vagy még ők sem? Dehogynem, pusztán egy apróka gond van, hogy hiába a kemény kiképzések és fogadalmak, valahogy itt is csak egy pap állíthatja meg a több ezer vámpírt, így egy szereplőre koncentrálódik az egész film. Mindegy lett volna, ha amolyan Rambós film kerekedik ebből az egészből, mert az sem tűnt volna fel senkinek. Az elcsépelt, rég lerágott csontokat nem sikerült feldoppingolni és ha nem lennének 10 percenként újabb fordulatok és történetformálások a sztoriban, mint valami rossz thrillerben, akkor maga a film 20 perc után be is fejeződne. Valljuk be, azt sem bántuk volna. De így a történet felétől legalább nem értünk semmit, így az esélytelenek nyugalmával még átszenvedünk 40 percet és mehetünk zuhanyozni. Nagyon nagy melléfogás ez. A filmbeli érzelmek átértékelődnek így ki is maradnak. Csak a nagymenős beszólások és ide-oda röpködések szürkítik be egy kicsit az egyhangú képzeletvilágot. Darálnánk a vámpírokat, ha lennének...talán voltak is 2szer 3 percig, mivel nem nyújtottak valami szép látványt így a készítők nem is erőltették őket nagyon. Vámpíros film és csak beszélünk a vámpírokról, mekkora ötlet, legalább spórolunk a költségvetésen.
A spórolást sajnos elvitte a 3D látványvilág, ami még egy tál mosatlan cseresznyétől is unalmasabb volt. Supermantől még elfogadtam, hogy tud repülni, de hogy valaki a levegőbe dobott szikladarabokon lépkedjen repülés közben...az már abszurdum. Nem hiszem, hogy az egyház képes lenne bárkit is megtanítani verekedni, -mivel Isten elítéli az erőszakot,- repülni meg aztán végképp nem. Mondjuk, sajnos még nem sikerült elolvasnom a Bibliát, illetve az összes Isten és egyház írásos emléket. Valahol biztosan kitérnek arra, hogyha vámpírok ellen verekszünk azt az Isten megbocsátja sőt, plusz erőket ad a szemfogúak elleni háborúhoz. Egy Bud Spencer és Terence Hill filmcímmel zárnám a soraimat. Ez a film vadul leszerepelt nálam és lehet Isten megbocsát, én nem!

Ajánljuk-e a filmet? -Nem-
(színes, magyarul beszélő, amerikai akció-horror, 87 perc, 2011 (16) )