Kritikus pont - Csak Szexre Kellesz / No Strings Attached /

Az Owen Wilson szindróma. Ha nem vagyunk elég sármosak és humorosak, még nem biztos, hogy minden veszve van. Elég hozzá, ha már szerepeltünk „C” kategóriás reality showban és egy jó néhány semmitmondó, „címükre sem emlékszem” vígjátékban. A biography, ezzel a filmmel is csak gyarapodik, semmilyen lényeges változást nem hoz, de még sem tűnünk el a süllyesztőben. Bámulatos!
Nem feltétlenül kell moziba mennünk ahhoz, hogy elrontsunk az esténket, ehhez hasonló filmekkel. Van egy másik megoldás is. Próbáljunk egyedül beilleszkedni egy önfeledten bulizó társaságba. Az adott közeg tudomást sem szerez rólunk, de mi mégis, partyarcként rányomulunk minden ellenkező neműre. Először, csak néhány szemöldökráncolással találkozunk, de a folyamatos kudarcok, már ellenszenvet váltanak ki bennük. Ez a film is valami ilyesmi. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy jól ismerjük a Dj-t, így pár kuncsorgott számot lejátszanak nekünk. Kezdjük a buli elejével: Az olyan film, ami kapásból úgy kezdődik, hogy X évvel korábban, vagy később, már nem jó ómennek számít. Nem baj, elfér. Tizenöt évvel korábban is ugyanolyan bamba Adam Kurtzman (Ashton Kutcher), mint 5 év meg 1 év meg 6 héttel később. Ugyanis az efféle szerelmi sztorikban, nincs időnk kivárni a szerelmi szálak kibontakozását, mert folyton akció van. Amúgy meg, unalmas is lenne folyton az emózásokat nézni. Nyálas blama. A kiválasztott, Emma Franklin (Natalie Portman) életében minden tragikus, vagy boldog esemény hülyeségnek számít. A hivatásának él és nem akar komoly kapcsolatot senkivel. Azonban, Adam és Emma nagyon régi barátok, akik folyton egymásba botlanak. Micsoda véletlenek vannak, egyszerűen hihetetlen. Ezt az etetést a néző csak akkor képes elfogadni, ha még nem ette és itta magát degeszre, mozis menüvel. Nem csak hogy kettőjük szerelmi kálváriáját végig kell szenvednünk, de még az időközben felszínre kerülő borzalmas mellékszálakat is. A Fekete Hattyú elmetörése ebben a filmben is jelen van, az Oscar-díjas Portman kisasszonynál. Végül is, ha már egyszer meg van a szobrocska, teljesen mindegy, hogy miben vállalunk szerepet. A mozifilm gerincét az érzelmek nélküli, bárhol és bármikor sex adja. Azt hiszem, sok férfi, ebben a szerepkörben érezné igazán otthonosan magát. Adam viszont a kezdeti lelkesedését maga mögött hagyva, beleszeret Emmába. Ez viszont, a semmilyen kapcsolatuk végét jelenti. Főhőseink bizonytalan érzéseit, a már jól ismert lakótársak és/vagy kollégák igyekeznek istápolni. A kudarc és az eltávolodás azonban elkerülhetetlen lesz, de mi nézők, körmünket lerágva, tudat alatt hiszünk még abban, hogy ez a valami, szerelemben fog végződni. Bár nem olvastam előre a film forgatókönyvét, mégis, mintha kívülről tudtam volna az eseményeket, a reakciókat és a végkifejletet. Sajnos már réges-régen elhagytuk a film mértani közepét, de még mindig nem láttam és halottam egyetlen poént sem. Nem vagyok már tini kamaszlány, aki titkon mindig hisz abban, hogy egyszer csak megérkezik a szőke herceg, fehér lovon. Cudar valóság ez kérem szépen, ez a film nem is vígjáték, hanem valami romantikus tengerparti séta. Megértem, hogy kellenek az elismert, vagy népszerű alakok, mert miért másért nézné meg ezt a filmet bárki is…? Most mondja azt valaki, hogy nincs igazam!
Ahogy a film, úgy a buli is véget ért. Eleje volt, de közepe és vége nem. Vártam volna még zárásképpen egy csattanót, de ezt elintézték egy mondattal. Hát egyék is meg! Ha volna rá mód és lehetőség, megállítanám azt az öltönyös férfit a plázában. Úgy rémlik, hogy láttam nála valami ezüstszínű, piros fényű tudattörlő kütyüt. Héé! K. ügynök, egy pillanatra! Persze, amikor igazán fontos lenne a dolog, meg sem hallják…

Ajánljuk-e a filmet? – Nem
(színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 108 perc, 2011 (16) )