Nézői szemmel - Thor (Thor)

„ Thor a skandináv-germán mitológiában a mennydörgés, a vihar és a termékenység istene.” Thor egy kitalált szereplő, azgardi isten és szuperhős, a Marvel Comics képregényeiben. A fiktív szereplő a germán mitológia azonos nevű istenén alapul.
Thor, mint film, egy semmitmondó, unalmas, látványos bohóckodás, mely arra sem méltó, hogy az ember végignézze. Pláne azért sem, mert akkor kénytelen lesz végigülni a folytatást. Már pedig lesz folytatása! Sajnos!
Már, akkor jókat kacagtam, amikor csak a film tartalmáról olvastam. Főhősünket száműzi Odin, Azgard Isteneinek királya (Sir Anthony Hopkins), aki mellesleg az apja. A száműzetés célja, hogy a hirtelen haragú, gőgös Thor-ból (Chris Hemsworth) egy céltudatos, megfontolt, Azgard trónjához méltó király váljon. Hova a legjobb száműzni bárkit is, aki egy mitológiai kitaláció? Na ná, hogy a Földre! Bumm, bele egy kisvárosi életbe, a sivatag mellé (New Mexico). Ahogy az lenni szokott, bekerül a képbe egy csinos, elbűvölő nő (inkább lány) Jane Foster (Natalie Portman), aki mellesleg asztrológiával és fizikával (tudós, természettudós) foglalatoskodik és a tanulmányaihoz, kutatásaihoz keresgél bizonyítékokon alapuló természeti jelenségeket. A mitológia szocializációja a Földön először nehézkesen indul, frenetikusnak koránt sem nevezhető, poénosnak kicsit sem jellemezhető képsorokkal. A legnagyobb kihívást Thor számára mégis az okozza, hogyan tudja majd visszaszerezni fegyverét, melytől apja megfosztotta és amiben főhősünk ereje lakozik. Az elkövetkező több mint egy óra filmidőt átugorva (amúgy sem lényeges), elérkezünk a bonyodalmi részhez. Kiderül, hogy öccse Loki (Tom Hiddleston), - aki nem debreceni – a háttérben cselszövéssel megkaparintotta Odin trónját, valamint elküldi a pusztítót a Földre, hogy végezzen fivérével (aki mellesleg nem is áll rokoni kapcsolatba az örökbefogadott jotumheini Lokival). Ez viszont koránt sem elég, hiszen egy tripla-dupla csavarral Loki megöletné a haldokló Odint, Jotumhein uralkodójával, akit végül Loki fog megölni, ezzel azt a látszatot keltve, hogy megvédte Azgard királyát. Ám ezt az alattomos dolgot, a közben újult erővel, száműzetéséből visszaérkezett Thor átlátja. Az eddig erejétől megfosztott fivérnek sikerül visszaszereznie (bátor segítőivel egyetemben) a Mjolnir-t (vaskalapács), így elkezdődhet az intergalaktikus összecsapás. Amint átrágtuk magunkat ezen a szappanoperán, sor kerül a végső megmérettetésre, melynek a fagyos világ eshet áldozatul, ha Loki nyer.
Jobbnak láttam, ha nem írom le a végkifejletet, hagyva némi izgalmat a leendő filmnézőnek. Akik viszont nem szeretnék átélni ezt a borzalmat, elmondom – addig a többiek ne figyeljenek ide egy kicsit – Thor győzedelmeskedik. Lényegében, széltében és hosszában erről van szó. A képregény adaptációkból amúgy sem sülhet ki semmi jó. Elég már a sok repülő, szuperhősből, akiket úgysem győz le semmilyen gonosz antihős. Brrr…

Ajánljuk-e a filmet? – Nem –
(színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 114 perc, 2011 (12) )