Boncasztalon - Maci Laci - / Yogi Bear /

Itt a vég, Maci Laci is a mozikba került. Erősen protekció gyanús a dolog, mert hát valljuk meg, nem egy erős alkotás. Korhatárra tekintet nélkül megtekinthető besorolást kapott, de ez ellen én tiltakoznék. Már csak azért is, mert ezt az animációs borzalmat józanul ki sem lehet bírni. Alkoholt viszont csak 18 éven felül lehet vásárolni, így a minimum korhatár ennél a filmnél, tizennyolc év. De ki lesz az, aki ennyi idősen még képes röhögni azon, ha egy beszélő medve „pikenik” kosarakat lopkod?
Fantasztikus sztorira épül az egész, filmnek koránt sem jellemezhető anyag, mely a talajba kerülve, annak termékenységét növeli (magyarul, trágya). A Jellystone Parkot a bezárás fenyegeti, mert az önző és galád polgármester elherdálja a város pénzét. Mivel nincs pénz, muszáj valahonnan szerezni és a veszteségesen üzemeltetett helyeket be kell zárni. Mivel a Jellystone Park veszteséges negyedévet zárt (már sokadik éve), sajnos eléri a végzet. Ha már eladtunk mindent, ami a városban van, kénytelenek leszünk átminősíteni a nemzetvédelmi területeket mezőgazdasági célokra. Nesze neked fakivágás! A rengeteg hasznot pedig a közelgő választásra és a választók lekenyerezésére lehet fordítani. Csakhogy, a város rosszfiúi nem számoltak Maci Lacival. Na most, az senkinek nem tűnt fel, hogy egy beszélő medvéről van szó? Könyörgöm!? Egy beszélő mackó mennyire lenne népszerű? Azt hiszem már arra is képesek vagyunk elkölteni pár ezrest, hogy egy napon fekvő, unott medvéd láthassuk egy állatkertben, nemhogy egy beszélőt. De nem csak hogy beszél, hanem embert megszégyenítő módon eszkábál repülőt, képes vízisíelni és ötletes pikenik kosárlopó szerkezeteket gyártani. Bár rohanó világunkban lehet, hogy ez már réges-rég megszokott, vagy csak nézzünk minden kedves mozilátogatót egyszerűen lükének. Egyedül persze mackó sem lenne képes megmenteni egy egész parkot. Segít neki Smith vadőr (Tom Cavanagh), a vadőr időközben megtérült segédje Jones (leendő) vadőr (T.J. Miller), valamint egy bájos természetimádó, természetfilm készítő hölgy, Rachel (Anna Faris) és persze a kimaradhatatlan örök barát, Bubu. Ezzel a felállással azt hiszem, nincs olyan hadsereg, ami felvehetné a harcot. Káprázatos mentőakció terve bontakozik ki, melynek a megvalósítása erős párhuzamot képez a kengyelfutó gyalogkakukkból jól ismert prérifarkaséval. BiiiBííípppp!! Lényegi dolog persze, hogyha sikerül egy olyan állatot találni a nemzeti park területén, amit a kihalás fenyeget, akkor visszaminősíthető lesz természetvédelmi területnek a Jellystone Park. Na ná, hogy találunk is egyet, mégpedig egy olyan teknőst, ami a film elejétől a szemünk előtt volt. De ki tudta volna megmondani már a film első perceiben, hogy ez egy nagyon ritka, békaszájú teknőc? A polgármester is tudomást szerez róla, majd el akarja tüntetni a parkból, ami persze nem sikerül neki és saját magát lebuktatva kiderül, hogy esze ágában sincs a nemzeti parkot megtartani, csak a választókat és magát akarja kitömni pénzzel, hogy ezzel nyerhessen a választáson. Fúj, de alattomos és undorító dolog ez!
Nekem Maci Laci nem adott semmi újat azzal, hogy a moziba került. Már 1960-tól ugyanaz a cél vezérli, a pikenik kosár. Lopkodja a kosarakat halomszámra, veszi el a pihenni vágyók és 5-6 éves kislányok, kisfiúk elől a gondosan csomagolt ennivalókat, meg olyan tortákat és pitéket, amiket csak egy szakácskönyvben láthatunk (mert ugye az elkészült torta sose úgy néz ki, mint a képen). Ha egy barnamedve ennyi édességet zabál már 50 éve, - azt leszámítva, hogy átlagosan 30-35 évig élnek – már régen kimúlt volna. A végére már csak egy dolog tart lázban: Tényleg nem tűnt fel senkinek a filmben, vagy a nézőtéren, hogy ez a medve BESZÉL!?!

Szubjektív értékelés: - 5/10 -
(színes, magyarul beszélő, amerikai-új-zélandi animációs film, 83 perc, 2010 (KN) )