Boncasztalon a - Rítus - /The Rite/

Ha már kellőképpen megcsömörlünk a rengetek vígjátéktól, amit a mozik etetnek meg velünk az utóbbi időkben, ideje valami „minőségi” filmet is megtekintenünk. Az előzetesek alapján megpróbáltam egy olyan filmet választani, ami nem a megszokott hétköznapi hősökről szól. Tévedés lenne azonban azt feltételezni, hogy ez a választásom, egy valami által vezérelt döntés lett volna. Sok mindenben hiszek, de a film utána azért bizonyosságot nyert az a tény miszerint, nem minden papsajt.
Na de, együk meg szépen azt, amit rendeltünk, még ha az a séf ajánlása is volt. Mondom kicsit gúnyos beharangozással A Rítus (The Rite) című (és itt megint bajban leszek) misztikus”?” filmet. Az egyre kisebb, reklámokkal tűzdelt – sőt inkább – reklámokkal floodolt mozifüzetben próbálok rábukkanni, vajon hova is sorolják be a filmet. Egy pizza hirdetés felett meg is találom: misztikus thriller. Nem maradt más hátra, mint…
A modern kor ördögűzéséről is szólhatna a film tartalma, vagy arról, hogy nem csak Amerikában, hanem Olaszországban is lehet ördögűzéssel foglalkozni. Kereslet meg is lenne rá, már csak egy olyan valaki kell, aki kellő képen hisz Istenben és a sátánban. Ez viszont egy bökkenő Michael Kovak (Colin O'Donoghue) számára, mert hiába a kegyeleti vállalkozása, amit apjával folytat, valahogy mégis kételkedőnek bizonyul. Szeretne kitörni abból a közegből, amiben él és szeretné önmagát ismét megtalálni egy jobb élet reményében. De, mit ad isten, az események mégis úgy alakulnak, hogy az ifjú pap Olaszországba kerül, és korábbi elképzeléseit félbehagyva, kénytelen lesz az ördögűzés módszereit elsajátítani. Amikor a film majdhogynem közepén elérünk Lucas atya (Sir Anthony Hopkins) házához olyan érzésem támadt, mintha a Csillagok Háborúját látnám magam előtt. Michaelt elküldik talán a legnagyobb ördögűzőhöz, hogy tanulja meg „nem mindennapi” módszereit és hogy ez által ő is talpraesett gyógyítóvá váljon, valamint végre higgyen abban, ami ellen küzdenie kell (Luke és Yoda párhuzama). A film misztikus részeire nem térnék ki, hiszen ez adja meg némiképp az egész esszenciáját. Dolgok, amik történnek, megjósolják azokat az eseményeket, amik idővel be fognak következni. Amikor már kétségbeesve markolásztam a párnázott, kicsit kényelmetlen székem üccsitartós könyöktámaszát, mert nekem misztikus thrillert ígértek (mert ugye kell valaki, akivel nyomozni lehet az ördögűzés élő útvesztőiben)… hirtelen felbukkan egy újságíró nő, Angeline (Alice Braga). Michael először kétkedve fogadja a firkász közeledését, miszerint adjon ki információkat, hogy is működik, eme a nyilvánosságtól erősen elzárt tudomány. Őszintén megvallva a 114 perces film első 90 perce erős kérdőjel maradt bennem. Azt leszámítva, - hogy a régi klasszikus Ördögűzőt egy kis fricskával illessék: Igen. Mit vártál? Pörgő fejet, borsólevest? - nem adott semmi maradandó élményt. Viszont az utolsó percek igazolják azt, hogy Anthony Hopkins miért is lett meghatározó alakja a filmvilágnak. Nem kell ide lavórba víz, ahogy Constantine, a démonvadász csinálta, sem látványos túlvilági lények. Ide egy korszakalkotó, remekbeszabott színész kell, aki képes eljátszani mindazt, ami másoknak csak technikai segítséggel megy. Köszönjük Sir Hopkins (a magyar szavakat is a filmben)! A film vége erősen Hollywoodi happy end, mindenki megtalálja végül a helyes utat, a hitet istenben és a sötét hitet a gonoszban.
A legrosszabb az volt a filmben, hogy mikor kezdett érdekfeszítő és izgalmas lenni a sztori, akkor már vége volt. Pedig nem csak én voltam úgy ezzel, hogy még néztem volna. Csak még öt percet kérek… utána tényleg megyek lefeküdni! Nem… Sajnos nincs tovább. Boldog is vagyok, meg nem is. Jó film volt, meg nem is. Misztikus thriller is volt, meg nem is. Rövid is volt, meg nem is. Lassan befejezem a kritikát, meg nem is…

Szubjektív értékelés: - 7/10 –
(színes, feliratos, amerikai misztikus thriller, 114 perc, 2011 (16) )